Magyarság és vallás (Budapest, 1942)

Simén Dániel: Unitárius lelkész az új világ küszöbén

38

A „küszöb’ szót szintén jelképesen használjuk s inkább „fordulót”, korfordulót jelent. Hitlevi szempontból olyan nagy a jelentősége, hogy egy néhány szóban szükséges reávilágítanunk. Századunknak egyik legnépszerűbb kifejezése, amit napjainkra vonatkoztatva használunk az, hogy „válságban élünk”. Összeráncolt homlokkal és borongós tekintettel beszélünk gazdasági, hitéleti, szellemi és erkölcsi válságról, amelyben korunk szárazra dobott halként vergődik s nem vesszük észre, mi unitáriusok sem, hogy itt egy ,a hitvliágunkkal homlokegyenest ütköző felfogással állunk szemben. A válság szót az orvostudományból vette át a nyelvhasználat. Ott egy olyan biológiai jelenségre alkalmazták, amely azt jelezte, hogy az élet hordozójának sorsa kétségessé vált. A válság vége lehet a rendes életmederbe való visszazökkenés, de lehet a halál is. Ezt az átvitt értelmű szót, különösen az ortodox protestáns teológia, kitörő örömmel üdvözölte s új teológiai irányzatának sarkkövévé tette. Barth óta a „válság-teológia” az ortodox protestantizmus falat-kenyere. A válság jelentősége természetszerűleg a megváltás dogmájában bontakozik ki. Nem célunk ezt részletesen tárgyalni, hiszen egymagában egy külön kiadós tanulmányt igényel, de szükséges legalább nagyobb vonásokban rámutatni arra a szembeötlő különbségre, amely a megváltás és a fejlődés gondolatát jellemzi, mert csak így juthatunk el a „küszöb” vagy korforduló helyesebb megértéséhez. Az ortodox teológia szerint az Isten tökéletes világából, vagyis a paradicsomi boldogságból kihullott ember, Ádám óta szakadatlan vál-