Magyarság és vallás (Budapest, 1942)
Simén Dániel: Unitárius lelkész az új világ küszöbén
39 ságban vergődik s a nagykegyeimű Isten csak a megváltás könyörületében szabadítja meg a nyomorult embert ebből a kínos gyötrődésből s kétszeres megítélés után emeli őt vissza magához. A válság tehát egy pesszimista életszemlélet vagy tragikus életérzés természetes velejárója. Ennek ösztönösen ellentmond a fejlődésben hívő lélek. Ám legyen igaz, hogy Ádám óta válságban él az ember, ez azonban azért történik így, mert Ádám, az ember, áldassék a Gondviselés érette, evett a tudásnak fájáról, vagyis elindult az emberi életszint fejlődésének, hosszú, rögös, véres útján, hogy a mába érkezzék. A fejlődés törvényszerűsége az, hogy szétbont és összetesz, integrál és diszintegrál. A szétbontás kisebb-nagyobb zavarokkal, szenvedésekkel és halállal jár, de ez nem annyira válság, mint átmenet, forduló, amely hasonlatos annak a régi háznak a lebontásához, amelynek helyén korszerű, új ház épül. Az új világ épülete készülőben s az unitárius lelkész a küszöbén áll. Megváltását, mint legsajátosabb életfeladatot, maga kell, hogy elvégezze, minden tettéért vállalván az Isten és emberek előtti erkölcsi felelősséget, s betöltvén a nagy parancsolatot: Légy tökéletes, miként a te mennyei Atyád tökéletes! A küszöbről a kilincsretett kéz jut eszembe s erről egy kép, amely kitörülhetetlenül a lelkembe vésődött. Sir Arthur Eddington, a világhírű angol matematikus és csillagász s egyben mélyen vallásos lélek, egyik brilliáns dolgozatában szinte izgalmatkelcően írja le azt a lelki állapotot, amely a szobába belépő tudós és egy egyszerű ember lelkében végbe-
