Magyarság és vallás (Budapest, 1942)

Simén Dániel: Unitárius lelkész az új világ küszöbén

36

de mindezt a nagy közvetítő, az életadó, évgyűrűket izmosító- lomb, virág és gyümölcsszínt varázsló nedvkeringés adja és végzi. Valaki megjegyezheti, hogy a viszony ilyentén megfogalmazása túlzottan romantikus, hézagos, vagy elfogultan egyoldalú, mert nem veszi tekintetbe a világi elem jelentőségét, holott 80.000 unitáriusból legfeljebb 130 lelkészről lehet szó. Őszintén szólva és ezzel a bizonyos vonatkozásaiban idejétmúlt s napjainkban mesterségesen táplált felfogással egyszersmindenkorra le szeretnék számolni. A világi és egyházi megkülönböztetés valóban nem természetes, amióta a protestáns egyházak a világi papság elvére helyezkedtek. A szó mélyebb jelentőségében csak az nem egyházi, aki kívül áll az egyházon. Nálunk legfenebb csak lelkész és nem-lelkész jellegű egyháztagokról esketik szó. És ha ezzel az alig észrevehető, lelehetnyi megkülönböztetéssel is csak a lelkészekről beszélünk annak a fenti megfontolások az okai. Nem gondolunk mi holmi papi uralom bevezetésére, a történelem folyamán felbukkanó spanyolhoni vagy genfi mintájú teokráciák nem a mi életeszményünk szerint születtek, annál is inkább nem, mert hiszen az inkvizíció vagy a kálvini türelmetlenség éppen a szabad gondolkozók legjobbjait küldötte máglyára, de gondolunk a lelkészt tekintély csorbítatlan megóvására, a lelkészi élethivatás tiszteletteljesebb méltánylására és a lelkészi kötelességtudás hatványozottabb fokozására. Ezért, bevalljuk, hogy van némi tendencia a címfejezetben, amikor unitárius lelkészről s nem unitárius egyházról vagy unitáriuzmusról szólunk az új világ küszöbén. Közis-