Magyarság és vallás (Budapest, 1942)

Józan Miklós: Hivatal és hivatás

>9

ne s átcsapna esetleg az Jsten völgyébe” is, ahol egy dombtetőn épült szalmakunyhóból Valaki bizonyára szellemkezekkel intene felénk, szent borzongással üdvözölve álmainak megvalósulását.

Az idő halad. A korszak követel: 48-as időknek viharban búgó lehellete érinti arcunkat. Nem hunyhatjuk be a szemünket, azoknak a szent kötelességeknek egész sora előtt, amelyek reánk merednek s baljóslatúkig mondogatják, hogy minden hiába és üresen elpazarolt órát tőlünk egykor számon fognak kérni. Számon kéri, ha más nem, hát a saját lelkiismeretűnk. És akkor nincs mentség, nincs alku, nincsen bocsánat; mert ez a Szentlélek ellen elkövetett bűn s azt maga a jóságos Isten sem bocsáthatja meg.

A mi székely Népünk joggal elvárja, hogy az űrállomáson, ahová állíttattunk, közülünk senki se szunnyadozzék. Az idegen impérium keserű próbái alatt — úgy tudjuk, s hírből is itt e templomnak megszentelt falai között örömmel hallottuk s örömmel hirdettük, hogy „a leányzó nem halt meg”, hogy magyar nemzetségünk bekötözött „Lázárja” kikelt sírjából: csoda történt az Ürnak szent akaratából. De most következik a legnagyobb csoda ... Ami kivételesen egy esetben történt, annak most már az egész vallásközönségen végbe kell mennie.

Áldoztatok az idegenben s itt-ott idegen isteneknek a lefolyt 24 esztendő alatt.. . Most hát áldozzatok magyar földön az egy igaz élő Isten dicsőségére! Áldozzatok saját magatoknak, fiaitoknak és unokáitoknak Pelikán módjára, saját véretekkel tápláljátok