Magyarság és vallás (Budapest, 1942)

Józan Miklós: Hivatal és hivatás

25 prófétai lelkületű szent öreg volt, aki 52 éven át járt előttünk a maga apostoli egyszerűségében s 6 maga is mélységes hivatásérzettel végezte, széleskörű 'teen­dőit az egyházigazgatás minden ágában, ahol vezetni és tekintélyt tartani egyet jelentett a közmegbecsü­léssel, amelyben országszerte része volt. Nem kereste a népszerűséget és mégis népszerű volt, mert megér­tette a kor intő szavát s a legegyszerűbb ember ügyét is magáévá téve, sok jóindulatot szerzett más egyhá­zak körében s a magyar nemzeti társadalomban is az unitárius névnek. Otthon volt a szószéken, ahol az evangéliumi igazságok az ő igehirdetésében mintegy új színt nyertek s mindvégig lekötötték a buzgó hí­vek odaadó figyelmét. Nem törekedett mesterséges fogásokkal elért múló hatásra és elragadtatásra s mégis hatott, valóban az elevenig hatott azzal a jó­ságos tekintettel, amely a gyöngédség mellett egyút­tal a koncentrált lelki erő forrása volt. Székely né­pünket nagyon szerette: családjának tekintette az egész unitárius vallásközönséget s annak körében a kínálkozó alkalommal mindig megjelent, hogy részt vegyen a vidéki gyülekezetek kimagasló ünnepein s jól tudjuk, hogy e mellett szíve vágya s jogos büsz­kesége volt ez a budapesti központ, amelyet a kor­mánykörökkel való érintkezés végett is elég gyakran meglátogatott. Külföldi hitrokonaink is úgy tekintet­tek reá, mintha az ő papi fejedelmük is lett volna s valahányszor az imperiumváltozás folyama alatt test­véri meleg érdeklődéssel — tanáccsal és kaláccsal — fölkerestek minket, mindannyiszor megnyugtatva érezhették magukat affelől, hogy érdemes azt a nyá-

Next

/
Thumbnails
Contents