Magyarság és vallás (Budapest, 1942)

Józan Miklós: Hivatal és hivatás

23

nyert a tudás kincsednek kutatására. S ott, ahol a tudás bepillantásai és mérőszerszámai a nagy Egész meghódítására képteleneknek bizonyultak, előtérbe jutott a lelkiekből táplálkozó szárnyaló hit, mint öszszekötő kapocs az ég s a föld között. Isten üzenete az Ő engedelmes gyermeke számára.

Hogy az élet tömkelegében el nem tévedtünk, s pillanatnyi botlások után az igaz útra ismét rátaláltunk, azt ennek a diadalmas hitnek köszönhetjük, amely a hivatal kötelességszerű teljesítése mellett mindig arra ösztökélt!bennünket, hogy a jreánk bízottakat ne csak a fizetett napszámos vagy béres egyhangú ütemével végezzük, hanem úgy, ahogy azt nekünk hivatásérzetünk előírja és parancsolja. Ez természetesen egyúttal lelkiismeret dolga is. Ha valamit csak immel-ámmal végezünk, akkor csak napszámosok, béresek vagyunk; a külszínnek úgy ahogy eleget teszünk, de nem olyan mértékben, hogy azzal mi magunk is meg legyünk elégedve.

Es ez így van minden pályán: az egyházi és a világi munkamezőn egyaránt s általában mindenütt a gyakorlati életben is. És sokszorosan így van a honvédelem terén, ahol a különböző frontokon a végső győzelemért folyik a harc: egy-egy sikeres haditerv megvalósítása — ha még oly nagy áldozatba kerül is, — döntően befolyásolhatja az egész küzdelem kimenetelét. Testi-lelki edzettség, figyelem, kitartás, lángoló lelkesedés, a fegyverek bátor forgatása, az elhagyott otthon féltő szeretete, ezeréves múltúnk minden dicsősége, áldozatos hősök buzdító emléke, s a küzdelmes jelenre épített jövendő feltét-