Magyarság és vallás (Budapest, 1942)

Kelemen Imre: A mi szerepünk

8

nan egy nemzet életországútján megvilágító fény sugárzik szét minden irányban. Konferenciánk jelentősége azonban nem kevesebb, ha az időt nézzük, melyben összegyűlhettünk. Mindannyian érezzük és tudjuk, hogy rendkívüli és sorsdöntő időket élünk, amikor a roppant erők összemérésében a történelmet formáló események nehéz kerekei dübörögnek át napjainkon, amikor az eljövendő élet ízét talán századokra szabja meg az a méreteiben és formáiban minden képzeletet fölülmúló háború, amelynek magunk is részesei vagyunk. Egy új világ, egy új élet előkészítésének nagy napjai ezek, amelyben az unitárizmus lelki hadseregének vezérkara összegyűlt.

Ha pedig akár e fontosságától súlyos időt, mely az eljövendő élet ízét hordja a méhében, akár ezt a szerepében igen jelentős tért nézem, ahonnan az iránytadó fény .sugárzik hosszú századok óta, valami szoros kapcsolatot, hasonlóságot látok ezek és az unitárizmus őrállói között, mely az alapigében említett sóban és világosságban jut kifejezésre. Világosabban szólva: ebben az eljövendő élet jobb ízét megteremteni akaró időben azok gyűltünk össze, akik annyi sokak lelki életének megízesítését szolgáltuk és szolgáljuk minden erőnkkel s idegyűltünk egy nemzet életének világosságot adó fényforrásához azok, akik a lelki élet világosságát kisebb-nagyobb fénnyel gyarapítottuk és gyarapítjuk.

Amikor e hasonlóság önmagától adódó megállapítása elől nem térek ki s amikor ennél is tovább menve a távol- és közelmúlt annyi példájából kiindulva a felolvasott igéket az unitár izmust megtestesítő