Magyarság és vallás (Budapest, 1942)

Kelemen Imre: A mi szerepünk

9

vezetettekre és különösen a vezetőkre találónak mondom, ne ütközzék meg senki rajta, mert ezt az unitárizmusnak a múltban betöltött szerepe, az eljövendő időben előre látott hivatása s a magunk szerepének nagy fontossága és betöltése mondatja velem. Szeretnék azonban minden kétséget eloszlatni, miért is bár nagy vonásokban rámutatok azokra a tényekre, amelyek jogot adnak nekem a felolvasott igék magunkra való alkalmazásában.

Amikor Jézus a sót és világosságot állította példaképen azok elé, Akiknek leikébe az együttlét, vagy a gyakori találkozások láthatatlan hídján keresztül átadta a maga eszméit, s akiktől joggal elvárta, hogy azoknak megtartói és terjesztői legyenek a szerves élet zavartalan működésének a legfontosabb feltételeit jelölte meg, melyek nélkül az életet aligha lehetne elképzelni. A sóban az élet belső tartalmát, ízét jelölte meg, mely kívánatossá és kellemessé teszi azt, a világosságban pedig az élet helyes irányának egyetlen lehetőségét tárta fel. E kettőből tevődik össze az a helyes élet, mely önmaga érdekein felül az emberiségét is szolgálja. Aztán feléjük fordulva határozottan mondotta: „Ti vagytok e földnek savai, Ti vagytok e világnak világosságai. Mintha utána tette volna: látjátok, milyen fontos a szerep, amelyet be kell töltenetek. Ennek a szerepnek vállalása és betöltése volt biztosítéka a jézusi eszmék megmaradhatásának, a helyes keresztényi élet kialakításának.

Dávid Ferencnek és az ő követőinek ez a szerep jutott osztályrészül, mely szerepnek megértését és betöltését maga az unitárizmus bizonyítja, amelyben