Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)

A deézsi egyezkedéstől a 19. század közepéig

íme a rövidre fogott tartalma a Szentábrahámi summájának. Nemcsak azért kell kiváló jelentőséget tulajdonítanunk neki, mert a szigorú cenzúrának megnyerte a kétes értékű dicséretét abban az időben, amidőn a Heidelbergi Kátét bizonyos erősebb kifejezéseiért üldözték, hanem, mert méltán emelték ki egy felekezetnek határai közül. Azonban bármily nagy mértékben hálásak vagyunk is Dr. Masznyiknak azon kitűnő dolgozatáért, mely szerint a magyar protestánsoknak rája fordította a figyelmét, de arról, hogy ki mondható kereszténynek, említett dolgozatában olyan meghatározást ad, amelyet nem Írhatunk alá. Ugyanis Masznyik Endre abban találja meg e mü igazi keresztény jellegét, hogy a bibliai háromságot elfogadja.1 Ez a felfogás mindenesetre nagy engedmény a keresztény orhodoxiával szemben, amely a keresztényi elnevezést az egyetemes zsinatok (niceai, konstantinápolyi) határozataihoz való ragaszkodástól teszi függővé. Szentábrahámi az apostoli hitvallást és szentirást veszi alapnak és azokhoz, mint olyanokhoz, amelyeknek az igazságát a józan értelem is igazolja, teljes meggyőződéssel ragaszkodik. Szentábraháminak és általában az unitárizmusnak a kereszténysége nem abban áll, hogy a bibliai háromság elfogadja, vagy nem fogadja el Ha ez teszi kereszténnyé a Szentábrahámi hitét, akkor könnyen meglehet nyerni a keresztény jelzőt. Szentábraháminál s más unitárius lelkeknél nem a háromság vallása vagy nem vallása a lényeg, hanem a Jézushoz való ragaszkodás, a Jézus követése, a Jézus utján az Atyjával való egység, a fiuság gondolatának a teljes átérzése, az élet szellemivé tétele és más hasonló nagy kérdések, amelyekben a megváltásnak othodox értelme) a helyettes elégtételadás eltörpülnek, sőt elenyésznek s a Jézus követése, az Istennel levő boldog és fönséges együttlétel érzése válik uralkodóvá. Ezen az alapon a keresztény vallás nem a Krisztusról való vallás, hanem a Jézus vallása lesz. A Szentábrahámi müve a leghatározottabb ut erre a magaslatra.

A másik jeles vonása e műnek a keresztényi türelem, amely ugyszólva minden mondatán végig megérzik. Nem kárhoztat, nem bírál senkit. Legyen mindenkinek a hite szerint, csakhogy éppen velünk szemben is lenne meg a kölcsönös türelem. A Rakowi Káté

1 Dr. Masznyik: Szentábrahámi, mint dogmatikus. Theologiai Szaklap. 1903—1904 évf.- 97 -