Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)
A deézsi egyezkedéstől a 19. század közepéig
azokat nem tartotta keresztényeknek, akik a Krisztus imádása ellen voltak. Szentábraháminál ilyen gondolatot nem találunk Ő mindig, i mindenkivel szemben türelmes. A 18. században a hittani irodalmunk, mint éppen egyházi életünk általában, a védekezés nehéz munkáját végezte. Hogy mi ellen kellett védekeznie, azt csak éppen röviden említjük. 111. Károly és Mária Teréziának semmivel sem volt kevesebb célja, minthogy a protestantizmust s elsősorban természetesen az uniiárizmust megsemmisítse. Ezért nem vették figyelembe a sokat emlegetett vallásszabadságot biztositó törvényeket, ellenben elveszik iskoláinkat, templomainkat, terveket dolgoznak ki a mi megsemmisítésünkre s ezen tervek között talán még a legelfogadhatóbb volt az irodalmi támadás, amelyről már említést tettünk fönebb a Demeter Márton müve említésével. De mily nagy volt a külömbség. Mig az- ellenfélnek rendelkezésére állóit az állam által, sőt a római egyház által támogatott róm. kath. papság, köztük a jezsuiták s ezeknek kezében volt a sajtó, az unitáriusok védelmüket kéziratos müvekben, Kátékban kísérelték meg, amely végtelenül gyönge fegyver volt a támadók fölkészültségével szemben. Kéziratkönyvtárunk több ilyen Káté alakban irt müvet őrizett meg. Ezek azonban hittanilag semmi újat nem tartalmaznak, csak éppen a keserves küzdelmet mutatják s éppen azért azoknak az ismertetésétől ezúttal eltekintünk. A 18. században a hittani irodalmunk a maga szerény körében elég gazdag volt, habár kéziratban is maradott a legnagyobb rész. Ágh István püspöknek, Márkos Györgynek hasonlóan jelentek meg kézirat hittani müvei, de ezek nem mutatnak semmi újat Szentábrahámival szemben. A 18. század vége felé, Mária Terézia halálával és II. József trónralépésével a Habsburgok birodalmában is újabb eszmék hatoltak be s vége lett a rendszerré vált üldöztetésnek. A legyöngitett, javaitól megfosztott egyház egyelőre nagyobb irodalmi tevékenységet nem tud kifejteni. Még mindig csak védekezik a külső támadásokkal szemben, de már Körmöczi Jánosnál, amint Dr. Gá Kelemen kimutatta, látszik Schleiermacher jótékony hatása, midőn a vallás alapját az érzelmekben találja meg.1 Az unitárizmus tehát a fel-feltünő rácionalizmusról az érzelmek világához közeledik. A 18. század végén és 19. század elején a kéziratos kátéknak jó nagy része már nemcsak a kinyomtatott káték lemásolása, ha-1 Dr. Gál K. Körmöczi I. a vallástalanság vádja alatt. K. M. LXIII. 221. — 98 —
