Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)

A deézsi egyezkedéstől a 19. század közepéig

a teológiának az a része, mely a mennyei ígéretek elnyerése céljából a keresztény erkölcsi cselekedetekre tanit.“ A vallást és az erkölcsöt ezzel a meghatározással teljesen egybekapcsolja, azaz a vallásnak nélkülözhetetlen részévé teszi az erkölcsöt. Ez nem is lehet másképpen annál, aki a hitet és jócselekedetet egymás nélkül elképzelni nem tudja. A következő föltételnél, hogy t. i. ezen kérdésnél két dolog veendő figyelembe: I. „Az Isten parancsolatai, vagyis ama kötelességek, melyeket Isten az embertől mintegy szerződésileg megkövetel; II. az Ígéretek és fenyegetések, melyekkel Isten az ő parancsolatait megerősitette“, — meglehetős utilisticus felfogást árul el. Az újszövetség Ígéretei és fenyegetései után a szentlélekről ad egészen modern meghatározást, mely szerint a „szentlélek Istennek amaz ereje, mely által Isten az ő híveit megszentelte és más isteni ajándékokkal megtöltötte“. A szentlélekről előadván az unitárius álláspontot más álláspontokkal szemben a bünbocsánatról nyilatkozik, amely nem más, mint a bűnöktől és az azokból folyó mindennemű büntetésből való ingyenes megszabadítás, melyet az apostoli hitformában is vallunk“. A bünbocsánatot egyedül csak az Isten és az Ur Krisztus adhatja meg, mert ezzel a joggal az Atya a Krisztust felruházta; maguk az apostolok is hirdettek bocsánatot, de ez az ajándék az apostolokkal bevégződött. A megigazulás csak cselekvő hit által történhetik meg. Továbbiakban az erkölcsi cselekedetekről szól. Minden cselekedet jó, ami az isten akaratával megegyezik és bűnös, amely az Isten akaratával ellenkezik. Az emberi bűn személyes rossz cselekedetnek az eredménye Ádámtól mostanig. Eredendő bűn nincsen; bűnök által beszennyezett lélek sem adatik nekünk Istentől (Préd. 7, 30). A bűn tárgyalásáról szól a szentlélek elleni bűnről, amely körülbelül ugyanaz, mint ahogy azt Árkosi Benedeknél láttuk,1 valamint a halálra és nem halálra való bűnről, amelyek között nekünk nagyon nehéz külömbséget tenni és jobb, hogyha úgy tekintjük, mint megbocsátható bűnt és imádkozunk a megjavulásért és a bünbocsánatért. Ezekután a keresztényi kötelességeket általában tárgyalja, melyeknek forrása a szeretet. Minden erény a szeretet forrásáiból ered. A szeretetnek a szeretett eszményhez kell alkalmazkodnia vagyis azt kell jobban szeretni, aki vagy ami legjobban megérdemli. Istent a legjobb és legfőbb lényt illeti a legnagyobb és legteljesebb szeretet, más dolgokat pedig úgy kell szeretni, mint Isten akarja. A szeretet tárgyai: Isten, Krisztus, ember

i 71. 1.- 95 -