Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)
A deézsi egyezkedéstől a 19. század közepéig
Természetesen ma a 20. században a bibliakritika eredményeinek birtokában sok mindent másképpen látunk. A bibliai irók többnyire nem voltak szemtanúi leirt eseményeknek, némely irót nem is az események történeti hűsége, hanem valamely eszmének a megtestesitése lelkesített s ez is adta meg Írásának irányát, az események csoportosítását, de a 18. században ezt a kérdést Így látták Leydenben is. Ami pedig az ész szerepéről való észrevételét illeti, abban helyesebb utón jár, mint Socinus Fausték a Rakowi Kátéban, akik az észnek éppen akkora szerepet tulajdonítottak, mint a Szentirásnak, és csak nem ott van, ahol a modern unitárizmus, amely teljesen tudatában van annak, hogy az Isten lényét értelmünkkel meghatározni nem tudjuk, de a lélek teljessége olyan képet alkot az Istenről, amely a legtökéletesebb s amelyben semmi zavaró jelenség nincsen: az Isten egységét személyében és lényegében is. Szentábrahámiban sok van olyan, ami a mai modern gondolkozásban is megáll, ami a vallásnak örök lényegére vonatkozik. A mii szintén, mint minden unitárius szimbolikus irat az apostoli hitvallás csapásán halad s az első rész első fejezetében a Szövetség szerzőjéről, Istenről beszél. Elsősorban azt kívánjuk megállapítani, hogy Szentábrahámi miként értelmezi a Szövetséget? Szerinte az embernek az Istenhez való viszonya Szövetség, ámbár egyoldalú szerződés, mert a Szövetséget az Isten nyújtotta Ádámnak, Noénak, Ábrahámnak, Mózesnek és az egész emberiségnek. Valójában csak az Ádámnak és a Nóénak nyújtott szövetség egyoldalú, mert ezeknek Isten Ígért, anélkül, hogy valamit kikötött volna, egyszerűen csak engedelmességet várt tőlük; Ábrahámnak már sokkal inkább kifejezte, hogy az Ígéretért engedelmességet vár, Mózesnél már elő is irta a törvényeket, amelyeket, mint szerződést meg kell tartani, az újszövetségben pedig ez a viszony, az Isten és ember viszonya teljesen erkölcsivé, önként folyóvá válik. Az Istenről pedig a szokásos metafizikai fogalmakat mondja, a tökéletességet, örökkévalóságot, halhatatlanságot, mindentudást stb. Ezeket bibliai idézetekkel és évszakokkal is alátámasztja. Azután pedig Isten akaratáról, Isten munkáiról, Isten gondviseléséről s Istennek az emberrel kötött szövetségről adja elő teológiai felfogását. A szövetségről való felfogást ismertettük, a többi tételnek részletesebb ismertetésére szükség nincsen, mert a fogalmak már maguk megmagyarázzák magukat. A második rész az újszövetség közbenjárójáról, a Jézus Krisz— 93 —
