Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)

Az unitárius név és álláspont

hozik. Az unitárius irányzat ezzel a felfogással mindig teljes ellen­tétben volt. Az Ádám bűne nem szállhat át ránk, mert a bűn sze­mélyes cselekedet, vagy mulasztás. Mindenki a maga cselekedeteiért nyeri meg a bűnös vagy erényes minösitést. Azt azonban el kell ismerni, hogy az emberben általában éppen elég elég bűn van; a Ferencz József Kátéja azt mondja, hogy senki sem mondhatja el ma­gáról, hogy nem bűnös. A bűnből való megszabadulás útját azonban megtaláljuk Jé­zusnál, öt követni, az ő útmutatása szerint bűneinket megbánni és meg kell siratni s a jó cselekedetek útjára lépve Istennél kész a bünbocsánat, aki azt akarja, hogy senki el ne vesszen, hanem min­denki az örök életre jusson. Külömben minden hosszabb fejtegetés helyett álláspontunkat világosan élőnkbe tárja az Istenről való fel­fogásunk, mely szerint Istent, mint áldott, menyei atyát fogjuk fel. Ami ezzel a felfogással ellenkezik, az nem unitárius. Nem okvetlen unitárius az, ha a Jézust nem tartja Istennek. Az unitárius Jézusban a vallásos szellem legnagyobb, legtökéletesebb kifejezését látja. Minthogy a bűn személyes cselekedet, a megváltás sem gon­doldató el másképpen, mint személyes és jó cselekedettel, hittel, állandóan jóra törekvő munkával. Jézusnak megváltó szerepe átala­kult a tanító mester, a lelket átformáló emberbarát szerepévé s ebben találjuk meg ma a megváltást. Jézus szerepe nem vált fö­löslegessé az unitárius egyházban, sőt éppen igazi jelentőséget nyert. A Krisztus, vagy a felkent elnevezés is megáll, mert teljesen uj ér­telmezést nyer a mai szellemi életnek megfelelően. Ezzel semminemű erőszakot sem követünk el az igazságon, mert más korok is a ma­gok felfogásához szabták a róla való tant. Az unitárius vallás a tiszta lelkiismeretnek, a szabadságnak, haladásnak és az őszinte hitnek a vallása. Ezelőtt 22 esztendővel Harnack Adolf korunk egyik legnagyobb teológusa jegyezte meg a németországi eretneküldözéssel kapcsolatosan, hogy a keresztény­ségből a harmadik század óta hiányzik az őszinte hit. Angliában és Amerikában teljesen hitvallás és dogma nélkül fejlődött s az ot­tani unitárizmus nehezen képzelhető el a miénkhez hasonló püspöki szervezettel. Valahányszor felvetődött a közös hitvallás körvonalai nak felállítása, mindannyiszor erős tiltakozás hangzott fel nyomá­ban. Az erdélyi unitárizmus hitvallás megállapítása mellett püspöki egyházi szervezetben szenvedte át a múlt századok keserves meg-12

Next

/
Thumbnails
Contents