Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)
Az unitárius név és álláspont
hozik. Az unitárius irányzat ezzel a felfogással mindig teljes ellentétben volt. Az Ádám bűne nem szállhat át ránk, mert a bűn személyes cselekedet, vagy mulasztás. Mindenki a maga cselekedeteiért nyeri meg a bűnös vagy erényes minösitést. Azt azonban el kell ismerni, hogy az emberben általában éppen elég elég bűn van; a Ferencz József Kátéja azt mondja, hogy senki sem mondhatja el magáról, hogy nem bűnös. A bűnből való megszabadulás útját azonban megtaláljuk Jézusnál, öt követni, az ő útmutatása szerint bűneinket megbánni és meg kell siratni s a jó cselekedetek útjára lépve Istennél kész a bünbocsánat, aki azt akarja, hogy senki el ne vesszen, hanem mindenki az örök életre jusson. Külömben minden hosszabb fejtegetés helyett álláspontunkat világosan élőnkbe tárja az Istenről való felfogásunk, mely szerint Istent, mint áldott, menyei atyát fogjuk fel. Ami ezzel a felfogással ellenkezik, az nem unitárius. Nem okvetlen unitárius az, ha a Jézust nem tartja Istennek. Az unitárius Jézusban a vallásos szellem legnagyobb, legtökéletesebb kifejezését látja. Minthogy a bűn személyes cselekedet, a megváltás sem gondoldató el másképpen, mint személyes és jó cselekedettel, hittel, állandóan jóra törekvő munkával. Jézusnak megváltó szerepe átalakult a tanító mester, a lelket átformáló emberbarát szerepévé s ebben találjuk meg ma a megváltást. Jézus szerepe nem vált fölöslegessé az unitárius egyházban, sőt éppen igazi jelentőséget nyert. A Krisztus, vagy a felkent elnevezés is megáll, mert teljesen uj értelmezést nyer a mai szellemi életnek megfelelően. Ezzel semminemű erőszakot sem követünk el az igazságon, mert más korok is a magok felfogásához szabták a róla való tant. Az unitárius vallás a tiszta lelkiismeretnek, a szabadságnak, haladásnak és az őszinte hitnek a vallása. Ezelőtt 22 esztendővel Harnack Adolf korunk egyik legnagyobb teológusa jegyezte meg a németországi eretneküldözéssel kapcsolatosan, hogy a kereszténységből a harmadik század óta hiányzik az őszinte hit. Angliában és Amerikában teljesen hitvallás és dogma nélkül fejlődött s az ottani unitárizmus nehezen képzelhető el a miénkhez hasonló püspöki szervezettel. Valahányszor felvetődött a közös hitvallás körvonalai nak felállítása, mindannyiszor erős tiltakozás hangzott fel nyomában. Az erdélyi unitárizmus hitvallás megállapítása mellett püspöki egyházi szervezetben szenvedte át a múlt századok keserves meg-12