Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)

A deézsi egyezkedéstől a 19. század közepéig

mészetes világosságot nem hogy elhomályosítaná, hanem még teljesebbé és egyöntetűbbé teszi; a Szentirás minden dolgot az Isten dicsőítésére ad elő; az Isten és ember közötti természetes viszonyt erősíti; Isten iránt kötelességeiket Isten akaratának megfelelően terjeszti ki. A Biblia irálya fönséges, egészen más, mint a világi iratoké. Az iratok között felfogásban kevés az eltérés, többnyire egységes a felfogás. A kövekezőkben pedig a remonstráns Episcopius után, de a rakowi kátéval való megegyezéssel termóazetfölötti felfelfogásra emlékeztet. A keresztény tanítás isteni voltát a csodák, minden emberi és angyali bölcsességet és hatalmat fölülmúló müvek, jelek és rendkivüliségek, sőt magának az első szerzőnek a mi Urunk Jézus Krisztusunknak a halálból való feltámasztása és felmagasztaltatása megerősítik a keresztény tanítás isteni voltát. De igazolják továbbá a keresztény vallásnak isteni voltát a vallásban levő tanok, igazságok is, melyeknél tisztábbakat, Istenhez méltóbbakat sem emberi, sem angyali elme ki nem találhat. A Szentirásban tehát minden benne van, ami az életre, az üdvösségre szükséges. Ez az isteni kijelentés részünkről kétségtelen hitet, az isteni hatalom pedig teljes alázatosságot követel. A kijelentés nem egyszerre történt, hanem fokozatosan. A Szentirás elégséges az életre és az üdvösségre, hagyományokra nincsen szükség, amik a Szentirásban nincsenek meg, azok nem kötelezők. Az ész, mint biró magyarázója a hitvitáknak és a szent Írás egyes helyeinek, minden embernek őszintén kell törekedni arra, hogy a saját eszével és lelkiismeretével ismerje meg a Szentirás és a vallás igazságait. Az ész szerepéről azt mondja: „Az ész ugyan nem kezdete és szabálya a hitnek, de azért meg van a haszna az isteni dolgokban; a kijelentés tekintélye általa lesz ismeretessé, az ő kötelessége a hinni és tenni valókat figyelmes és gondos elmélkedéssel megkülömböztetni, az embert az isteni törvény tiszteletére tanítani, a törvényt a tettekre alkalmazni, a Szentirást magyarázni, a magyarázat szabályait megállapítani s a törvényes következményeket összefűzni.“

A befejező soraiban a vallást két csoportba osztja: természeti és kijelentett vallásra. A természeti vallás egyedül a józan ész sugallatából, a kijelentett vallás pegig a szentirásból ered. A keresztény vallást pedig a rakowi kátéval egyezően határozza meg, mely szerint a „keresztény vallás az a helyes ut mód, mely szerint Istent és a Krisztust a szentlélek által megismerjük és tiszteljük és pedig a megjutalmazta tás biztos reményében.“- 92 —