Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)

A deézsi egyezkedéstől a 19. század közepéig

ségünk: Mindazonáltal a Szent-írás ezt nem érdemnek hívja, sőt az egész írásban sehol csak emlékezet sincsen a Krisztus érdemiről hanem Váifságnak, szabadulásnak, bűnnek el-törlésének. Mü inkább szerettyük a Szent írás szavaival élni.

Bizonyos dolog, hogy Úr Jesus Kristus az Istennek akarattyának mindenekben eleget tett, és a mi üdvességünknek munkáját elengedőképpen véghez vitte, úgy, hogy mi tőlünk, ahoz egyébb nem kívántatik, hanem igaz hitünk és szent életünk; de ez a szó-is : Krisztusnak elégtétele: a Sz. írásban nem találtatik.

Az a reménység, hogy az unitáriusok könyvet nyomassanak ki, az Apologia megjelenésével hamar megszűnt. Csaknem egy századnak kellett lefolynia, hogy az unitáriusok a sajtó eszközét igénybe vehessék. Demeter Márton azonban akaratlanul is segített ezen a nyomorúságunkon. Rosszakaratból és a teljes megsemmisités célzatával bár, mégis napvilágra hozta az unitáriusok hitvallását s ahol a könyvét olvasták, mégis csak látták, hogy vannak unitáriusok.

Ennek a hitvallásnak nincsen ugyan szimbolikus jellege, de igen jól összefoglalja az akkori unitárius meggyőződést, s abból a tényből kiindulva, hogy nemcsak az érdeklődő Károlyi Sándornénak, hanem másoknak is bemutatták s hogy egy katholikus főpap is érdeklődött iránta, sőt ezt egy cáfolat megírására is késztette, valamint, hogy a tordai iskolában, ha rövid ideig is tanították, mégis csak jelentőséggel birónak kell mondjuk. A Demeter Márton és a Kénosi Törzsér János leírása között a történet idejére nézve eltérés van. A Károlyi Sándornéval való találkozás és a hitvallásnak hozzá való benyújtása 1708 május 28-án történt, két évvel előbb, amint Demeter leírja. Ez azonban nem zárja ki, hogy Demeter ugyanazt a hitvallást kapta meg.

Az unitáriusokat annyira ferde, a valóságnak meg nem felelő színben tüntették fel, sőt igazi nevén nevezve, rágalmazták, hogy az egyházi vezetőség kénytelen volt a hívek számára egy hitvallást adni ki, mert az ellenséges indulatu katholikus papság olyan elveket tulajdonított az unitáriusoknak, amely a tényeknek nem felelt meg. A köröndi hívek áttérésekor Korondra s minden bizonnyal más ekklézsiákba is az egyházi vezetőség a következő confessziót küldötte szét:

Hiszek egy Istenben, aki mindenható és öröktől fogva való Isten, de nem öröktől fogva való atya, menynek, földnek teremtője és alkotója a teremtésre nézve; mind állatjában s mind személyében- 86