Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)

A deézsi egyezkedéstől a 19. század közepéig

csak egyetlenegy kihez hasonló se menyben a Fiú és Szent-lélek, sem a _ földön senki nincsen, kit egyedül illet minden Isteni Tisztelet.

És hiszek Jézus Krisztusban, ki Istennek egy születtye, de nem természet szerént való Isten, hanem csak igaz Isten, ki soha az atyának állattyából nem született, hanem fogantatott Szent Lélektől és az Istennek erejétől vagy akaratjából, és született csak eképen Máriától, az fogantatásnak idejére nézve tiszta szűztől és teremtetett az Atya Istentől, kinek semmi köze az Atya állattyához, személyéhez vagy természetéhez, hanem a bűntől megválva mi mi hozzánk Emberekhez hasonló, ki által mindeneket teremtett az Atya Isten az uj teremtésben vagy ujjonnan születésben, ki a mi üdvösségünkért született, kinoztatott, megöletett, és eltemettetett és ha leszállóit poklokra, bizonyosan nem Limbusba vagy Purgatoriumba (mivel mind a kettő kötött dolgok), hanem a koporsóba vagy Urban, és fel is támadott, de nem a maga erejéből, hanem az Atya Istennek hatalma által fel is vitetett mennybe, de nem a maga érdeméből, (mivel csak az Isteni nevet sem vehette a maga érdeméből), hanem az Atya Istennek kegyelméből, és ült Attyának jobbjára, hanem el is jövendő az ítéletre, és országosának jó vége lészen, midőn az Atya Istennek kezébe ad mindent, és maga is a Krisztus és az Atyának alája vettetik, hogy az Atya Isten legyen mindenben; imádásra mindazálta! méltó, mert aki nem tiszteli a fiút, nem tiszteli az Atyát.

Hiszem a Szent-Leiket, de nem a Szent-Lélekben, ki sem állattya, sem személye, hanem Istennek ereje, ujja, jobb keze, a ki soha nem imádtatott, soha nem is imádtatik, a ki által szólott Isten a Próféták által, és most is az által igazgattatnak az hívek minden igazságra. Hiszem a közönséges Apostoli Keresztényi (de nem római) Anyaszentegyházat és mind a négy recepta Religioban, avagy vallásban azoknak, kik jól keresik, és fedhetetlenül élnek üdvösségeket.

Hiszem az élő szenteknek egyességeket. Tagadom a holtakat, kik hogy felőlünk valamit tudgyanak, annál is inkább, hogy segítsenek, tagadom.

Hiszek két Sacramentumokat, úgymint Keresztséget és az Úrvacsoráját, de egyiket sem hiszem éppen elégségesnek az üdvösségre. Tagadom az eredendő bűnt. Tagadom az Úrvacsorájában az Ur Krisztus valóságos testét és vérét. Tagadom az áldozó papságot az Ur Krisztus után. Tagadom a pap előtt való gyónást. Tagadom a papoknak Istentől adatott hatalmát a bünbocsátásra. Tagadom az oltárt és Krisztus keresztének tiszteletét. Tagadom Máriának és több szenteknek segítségét. Tagadom az Uj testamentumnak miseáldozatját, az utolsó kenettel együtt és a több sacramentumokat.

Hiszem pedig, hogy a mi Prédikátoraink elválaszthassák a házasokat egymástól, valamikor a szükség úgy kívánja, és szabad— 87 —