Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)
A deézsi egyezkedéstől a 19. század közepéig
A Máté 28, 19 helye alapján (Elmenvén tanítsatok minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a fiúnak és a szent léleknek nevében) a szentiéleknek a keresztelés szertartásában való jelentőségét magyarázza meg. A keresztelés az igaz életre való elkötelezés és ebben a szentléleknek nagy jelentősége van, de nem lehet csak a szent lélek nevében keresztelni, hanem az Atyának és a fiúnak és a szent lélek nevében, mert a keresztelés szempontjából ez a három fogalom összetartozik. A szentlélek azonban semmiképpen sem Isten, hanem Istennek ereje. Sokáig vitatkozik azon nézetekkel, melyek a szentlélek istenségét elfogadják s végül a következőkben foglalja össze a szentiélekről való tudnivalókat. „Mi annak okáért a szentirással egyetemben azt valljuk, hogy a Szentlélek semmi nem egyéb, hanem isteni erő és hatalom, amely nélkül az Isten sohasem lehetett, nem is volt, mert ezzel teremtette a nagy látható világot, ezzel bir, igazgat mindeneket; ezen pedig néven neveztetik úgy mint megszentelő léleknek, mennyei, isteni lelki erőnek, hatalomnak, amelynek általa Isten a Krisztussal vala, Atyja Ígéretének, Isten erejének, karjának, jobb karjának, ujjának, amellyel Krisztus Urunk ördögöket üz vala ki.“ (2C8 1.) Ez a lélek erő és hatalom, amelyből Isten mindenkinek adhat, mint éppen a levegőből. A szent lélek mint tisztitó erő, víznek mondatik s ezt az Isten minden hívőnek rendelkezésére bocsátja. Azonkívül a szentlélek, biztat, bátorít, megszentel, a vétektől idegenkedik, a jóra megszentel. A szent lélek nélkül semmire sem vagyunk alkalmasok, ezáltal pedig mindeneket cselekedhetünk. A szerint kell élnünk, amint a szent lélek sugallja nekünk. A szentlélek ajándéka pedig megszerezhető: „A magunk megalázásával, a bűntől való megfélemléssel, imádsággal, atyafiui szeretettel, nemcsak megszerezhetjük, hanem nevelhetjük is mi bennünk Istennek szent lelkét. (209 1.) A szentiélektől azonban meg is fosztathatunk, ha a szüntelen jóságos és Isten előtt kedves dolgokkal nem gyakoroljuk, ha fajtalan életet élünk és trágár beszédeket hallatunk. (210 1.) Ezután megszakítja az apostoli hitvallás rendes menetét és egy elmélkedést iktat be a Krisztus törvényéről: A Krisztus törvényét ebben a két mondatban látja: Szeressed az Istent teljes szivedből, teljes telkedből és minden erődből és szeressed felebarátodat, mint magadat. Ebben a részben főképpen erkölcsi elveket — 70 —
