Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)

A deézsi egyezkedéstől a 19. század közepéig

ad. Előtárja a szülőkkel szemben, a magistratussal, urunkkal, gazdánkkal, az idősebbekkel, a fiatalabbakkal szemben fennálló kötelességeinket. Részletesen kiterjed mindenre, ami az egyéni és a társadalmi élet szempontjából fontos. Mindezeket pedig beállítja a keresztényi kötelességek sorába, mint olyan kötelességeket, melyeket az egyházi életben kell megvalósítanunk. Az egyházat tehát a vallásos élettel a legszorosabb kapcsolatba hozza s lényegében ez a fejezet az egyházról is szól, mint a melynek kebelében a Krisztus törvénye megvalósítandó.

A keresztényi élet számára még számtalan meleg, benső, elmélyedő elmélkedés ulán foglalkozik a bűn és a keresztség kérdésével, úrvacsora és az örök élet kérdésével.

A bűn szerinte személyes cselekedet. Nem az Isten teremtette, hanem a Sátán. Az Ádárn bűne nem szállott át reánk, tehát eredendő bűn nincsen. A bűn nemei a következők: 1. A szentlélek elleni bűn, amely a zsidóknak ama magatartása volt, hogy habár látták, hogy azokat a csudákat, melyeket Jézus végrehajtott, Isten nélkül s Isten lelke, a szent lélek nélkül nem hajthatta volna végre, még sem hittek benne, sőt gúnyolták Jézust. 2. Olyan bűnök, a melyeket csak egyszer, kétszer követ el az ember, de nem válván szenvedélyévé, attól könnyen megszabadulhat. 3. Olyan vétkek, a melyeket ha az ember csak egyszer is cselekszi, Isten országát nem bírhatja, mint a gyilkosság, paráznaság, bálványimádás és minden előre megfontolt indulatból, Isten vagy a Krisztus bosszantására cselekedett hamisság. 4. Az állandó gyakorlattal szokássá vált bűn, melyet kárhozatos bűnnek nevezünk. A bűnnek a bocsánatját Isten adja meg, ha az ember Istennek vétkét megvallja és megjavul, a rossz helyett jót cselekszik.

A keresztelésre vonatkozóan már a Krisztusról való részben láttuk az Árkosi nézetét. Itt sem mond különösebbet róla, mint korábban. A keresztelés a kis korban kell történjék, ami a deézsi complanationak a hatása és az Atyának, fiúnak és a szent léleknek nevében. Szerinte nincsen nagy külötnbség, ha az atya fiú és szentlélek nevében keresztelünk, vagy pedig a Jézus nevében vagy éppen nevére. A lényeg az, hogy a megkeresztelt a Jézus tanításait megismerje, a Krisztusban való hitet leikébe teljesen bevegye.

Az úrvacsora alkalmával Krisztus haláláról és hozzánk való nagy szeretetéről elmélkedünk. Hogy Krisztus mennyiben a mi meg— 71