Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)
A deézsi egyezkedéstől a 19. század közepéig
mélkedéssel és imádsággal kapcsolja Össze; de sokkal inkább Kempis Tamásnak, a mély vallásos léleknek jár a nyomdokain, akinél a vallás nem tan, nem teológia, hanem való élet volt. Egyelőre kövessük nyomon az úgynevezett hitvallási, dogmatikai részét. Mindenek előtt föl adja ezt a kérdést: ki legyen az Isten, akihez mi imádkozunk ? A feleletet a Bibliából adja meg: „Az ótestamentum szerint Ábrahámnak, Izsáknak, Jákobnak Istene, menynek, földnek, mindeneknek egyedül a teremtője.“ A teremtésnél aztán hosszasan vitatkozik azzal a teológusoktól éppen eleget vitatott kérdéssel, hogy mit jelent ez: Teremtsünk embert. Kimutatja, hogy az Isten a fiúval és a szentlélekkel együtt teremtett volna s azért volna a többes szám használata, téves. Kimutatja a Biblia más helyeiből, hogy az atya csak egyedül teremtett, továbbá azt, hogy az apostolok, az első keresztények egy jó ideig az Isten megoszthatatlan személyi egységében hittek. Az óíestamentumi fogalmak elsorolása után (mindentudó, mindenható, bölcs, szent, bosszúálló, kegyelmes) szól az újszövetségi fogalomról, mely szerint az Ur Jézus Krisztusnak Atyja. Itten a Krisztus fiuságát részletesen vizsgálja s arra az eredményre jut, hogy habár a fiú semmiképpen sem közönséges ember, de az Atya egyedül az örökkévaló Isten s az ő egységét a Jézus fiú volta semmivel sem zavarja. A további részben az Isten tulajdonságait majd pedig az akaratját vizsgálja, az Isten indulatját, mely utóbbi részben az Isten büntetéséről, bocsánatáról és jutalmazásáról van szó. Most már, hogy az Isten akaratát, törvényét a benső lelki buzgósággal összekapcsolja, az Úri ima 9 tételéről tart igen szép elmélyedő imádságot, ami egy benső, vallásos szükségletet van hivatva kielégíteni. Minthogy a keresztény teológiában Krisztusnak olyan nagy szerepe van, hogy a róla való felfogás a kulcsa valamely teológia megértésének, azért a Krisztusról való tanítását bővebben meg kell vizsgáljuk. Mindenek előtt Krisztus személyéről szól. Gondolatmenete a következő: Az újszövetségnek közbenjárója az ember Jézus Krisztus (I. Tim. 2.), kinek ismerete az ő személyének és három hivatalának megértésében áll. Ezen Jézus Krisztusról a szentirás azt tanítja, hogy mig itt a földön lakott, halandóság alá vettetett igaz ember volt, mostan pedig halhatatlan ember, mint Pál apostol jelenti (I. Kor. 15, 21, I. Tim. 2—5). — 64 —