Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)

A deézsi egyezkedéstől a 19. század közepéig

Ez az ember Jézus Krisztus négy rendbéli oknál fogva Isten fia. I. Mert Isten lelkét! 1 és erejétől fogantatott (Luk. 1, 35) amint az angyal szólt Máriának. Ez volt legelső és kiváltképpen oka, hogy Krisztus Isten fiának mondotta magái.

II. Mert Isten őt prófétai tisztre mérték nélkül való lélekkel felkente és nagy bölcsességgel, erővel és bünbocsátásra adott hatalommal, e világra küldötte, hogy a bűnök bocsánatját, az örök életet és annak útját, módját prédikálja. Krisztus ezzel minden prófétánál nagyobb lett, még Mózesnél is, mert Mózes az Istennek minden titkát nem értette meg, a kegyelemnek tudományát nem hirdette és csak egy népnek volt a prófétája.

III. A feltámadásra nézve is Istennek fiának mondják. (Rom. 1, 4., Ef. 1, 20)

IV. Sokkal inkább azért, hogy Isten Krisztust jobbjára helyezte, és minden teremtett állatokat lábai alá vetett.

Ezután megmagyarázza, hogy a fiuság nem a természetes nemzés után történt, hanem szellemi, erkölcsi viszony alapján értendő, sőt az a magyarázat is elfogadható, hogy Istennek fogadott fia. De ezen hitet semmiképpen sem szabad odaforditani, mintha a fiú egyenlőlényegü lenne az Atyával. Ezért történelmi alapon kimutatja, hogy I. Az isteni állat (lényeg) és természet csak az egy Atya Istené és hogy nincsen több nálánál és hozzá hasonló több felséges Isten. II. Hogy a Krisztus Jézus nem két egymással ellenkező természetből áll, mint némelyek Ítélik, hanem csak egy természetbeni igaz ember. Felsorolja az ezzel ellenkező véleményeket, azokat cáfolja s a következőkben fejezi be meggyőző érvelését: „Minyájan ezek a Szent Máté evangéliumától és Krisztus urunknak több tanítványától vették ezen tudományt, melyre nézve szent Pál apostol I. Kor. 2, 2 azt mondja, hogy egyebet nem Ítélt tudni az atyafiak között, hanem csak a Krisztus Jézust, akit megfeszítettek. Mi azért ne szégyeljük ezekkel egyetemben a Krisztusnak szegénységét, hogy véle egyetemben mi is gazdagok legyünk szent Atyánknak házában.

Legyen vigasztalásunkra ez minekünk, hogy noha a Krisztussal egyetemben mü testben erőtlenek vagyunk, de az Istenben és a Krisztusban elégséges erőnk vagyon minden nyavalyánk elszenvedésére.

Nagy vigasztalásunkra vagyon az is nekünk, hogy a Krisztus- 65 -