Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)

Az unitárius név és álláspont

Amidőn a Jézus Krisztusról való felfogás tárgyalására térünk, nemcsak arra a meggyőződésre jutunk, hogy a kereszténység történetében a Krisztusról való tan milyen nagy szerepet töltött be, hanem arra is, hogy az unitárizmusnak ebben a kérdésben nem volt egységes álláspontja. A történelem folyamatán az unitárius szó inkább az antitrinitárius fogalomnak felel meg. Már az ó'skeresztény korban az antitrinitárius irányzatnak három formája jelent meg. A legelső a Szamosatai Pálé, aki Jézust valóságos embernek tartotta, de az ige (logosz) következtében az erkölcsi tökéletességnek eszménye lett. A logosz által való megtelitettség következtében Istenhez hasonlóvá, Isten fiává, Istenné lett. Krisztusban tehát nem az Isten szállott alá az égből, hanem Jézus a földről emeltetett fel az égbe. A logosz és Jézus együtt az Isten fia. A többi próféták és Jézus között fokozati külömbség van, a prófétákban a logosz csak kis mértékben volt, Jézusban teljes mértékben benne volt és ez tette őt Istenné. A második a Szabellius nézete. Az egy Istenben három féle szempont (aspectus) van : atya, fiú (vagy ige, logosz) és szent lélek. Néha azt tanította, hogy Krisztus emberi formában Isten, máskor meg azt, hogy Krisztus Istennel benső kapcsolatban levő ember. Legnevezetesebb az Árius által hirdetett forma, mely szerint a három személy egymástól teljesen külömböző lény; a fiú (az ige) és a szent lélek habár minden idő előtt léteztek, mégis létüket az isteni akaratnak köszönhetik, az egyedüli hatalmas Istennek.1

Ezek a felfogások az antitrinitárizmus történetében valamilyen módon többször előfordulnak. Nevezetesen Servét tanában, aki Jézus Krisztust imádandónak, de nem örök, az atyával egyenlő Istennek tartotta. Servét is sokat bevett a neoplatonizmusból s mégis antitrinitárius tudott lenni. Blandrata egésszen Áriusz nyomán járt, Szocinus Faustus pedig inkább Szabellius nézetéhez hajlott. Szerinte Jézus felment a menybe s ottan közben jár a mi érdekünkben az atyánál. Jézus büntelen életével, tanításaival, jó példájával, halálával, halottaiból való feltámadásával, menybemenetelével és a menyben léteiével lett a mi megváltásunk és üdvösségünk. Dávid Ferenc a De dualitate tractatus2 cimü utolsó müvében Jézusnak nem ad az égben semmi isteni szerepet, mindent, az Ítéletet is az atya végzi

1 Wilbur i. m. 16—26 1. 40. 62. 1.

2 Pokoly: Az erdélyi ref. egyház tört. 261 lap.

9