Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)
Az unitárius név és álláspont
el s igy Dávid Ferenc tényleg eljutott a teljesen zavartalan Istenegység tanához, melyet Kanyaró tiszta unitárizmusnak nevez. A Dávid Ferenc tiszta unitárizmusa a vallásos fejlődésnek kiváló példája ; nagyon alkalmas arra, hogy a vallás teljes, életet és jellemet alakitó ereje érvényesüljön benne. Sajnos, egyetlen lángelmének sem adatott meg az a lehetőség, hogy egymagára elvégezze azt, amit századoknak kell elvégezniük. Dávid Ferenc gyökeres ujitásainak az ósdi idők ellentállottak, hogy aztán háromszáz esztendő múltán az emberiség ismét ott kezdje a munkát, ahol ő elhagyta volt. Az erdélyi unitárius vallás, melynek alapitója Dávid Ferenc volt, sokáig más nyomokon, inkább a szocinianus alapon fejlődött egészen a 19. század közepéig. Sok jel mutatja, hogy Dávid Ferenc felfogása nem ment feledésbe a nehéz időkben sem, de egyházunk vezetői meghajoltak a kényszerítő körülmények előtt s az unitárius hitelvekből csak annyit valósítottak meg, amennyit az egyház létének kockáztatása nélkül lehetséges volt. A 17. és a 18. században keletkezett szimbolikus irataink mind az istenség magaslatára emelik fel Jézust, ámbár ezzel a szentháromság tanát nemcsak el nem ismerték, hanem egyáltalán nem is támogatták. A 18. században az akkori unitárius álláspontot a leghatározottabban Szentábrahámi Mihálynak: „A keresztény hittudomány összege, az unitáriusok értelme szerint“ cimü müve fejezi ki. E művön a hollandus teológusok hatása is látszik, de az nem megy az eredetiség róvására. Szentábraháminak legnagyobb érdeme a többek között az, hogy teljes rendszert adott. Mindenre kitért, amire egy ilyen munkában szükség van. A 16. században az volt a legnagyobb belső szerencsétlenségünk, hogy a nagy küzdelmek miatt nem készítettek mindenre kiterjedő teológiai munkát, mely a papoknak, tanítóknak és a vallásközönségnek rendelkezésére állhatott volna. Nem kicsinyeljük le ezt a munkát, amit Enyedi György, Kósa János, Thoroczkai Máté, Koncz Boldizsár, P. Horváth Ferenc végeztek, de a Szentábrahámi munkája mégis a legteljesebb. Minket nem csüggeszthet és nem bánthat az, hogy a Szentábrahámi teológiája a Krisztustan szempontjából szocíniánus alapon áll. Hollandiában is voltak ezen a nézeten s az angoloknál pedig Pristley, aki egyébként egyetemes tudós is volt, szintén szonianus nézeteket vallott. A bíráló szem a Pristley müveiben sokkal nagyobb kifogásolni való tanokat találhat, mint a Szent- 10
