Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)

A deézsi egyezkedéstől a 19. század közepéig

Szentség és váltság. Krisztus is Isten, de nem magától való felséges Isten, mert annak, az aki az Atya, a fia. Vagyis: Az istenfiuság az istenhez való hasonlóságban áll s az Isten fiai a szentirásban isteneknek neveztetnek, kikhez képest a Krisztus méltóbb módon mondatik Istennek". Az Atyának egy istensége a Krisztus istensége mellett a következő okból áll meg: „Amiképpen a Krisztusnak egy úri volta s nevezeti meg áll, noha sok urak vannak, úgy az Atyának egy isten volta is megáll és az irás fel nem bomol,' noha a Krisztus is Isten, sőt több istenek is vannak, mind mennyben és az angyalok, mind ez földön a bírák, kikre nézve az Isten Istenek Istenének mondatik, kiknek a Krisztus is az ő Atyja után feje.“ Az Atyának és a fiúnak Istensége között a külömbség a következő: „Az Atya olyan magától való egy Isten, aki soha senkitől sem vett; hanem ö ad mindeneket mindeneknek, önön magában él és mindenek ő tőle, ő általa és ő érette is vágynak, azaz az ő dicsőségére szolgálnak. A Krisztus pedig olyan Isten, aki mindeneket az Atyától vött úgy, mint aki által él és aki ajándékozott nekie minden hatalmat, bölcsességet, méltóságot, minden hatalmas cselekedetre való erőt és tette ötét olyan úrrá, ki által mindenek s mi is ő általa vagyunk“.

Még folytathatnék a scholastica ezen kényszerű tovább menetét, amiből látszik, hogy mindenképpen az egyezség határozatának megfelelőt akar alkotni. Megállapítja, hogy a Krisztusban nincsen két természet s hogy a szentirás mellett a józan okosság is a legfőbb bizonyítéka hitbeli állításainak. Legjellemzőbb az utolsó kérdésre adott felelete. Az ember Jézusban lehet-e bízni? Ö benne hívén és remélvén, nemhogy eltávozzék a mi szivünk az Istentől, hanem közelit hozzá, mert aki Krisztusban bizik az az Istenben bizik.

A káté két nagy kérdést akart megoldani: egyiket, hogy az Isten egyszemélyi-! voltát semmi se zavarja s a másikat, hogy a deézsi egyezkedésnek megfele'jen. Melyiket sikerült elérni? Talán csak az utóbbit, de a fejedelem nem adta meg az engedélyt a kinyomatásra s igy csak kéziratban forgott közkézen. A Rakowi Káté nyomán halad, de az egyes kérdésekre adott feleletei rövidebbek s könyebben taníthatók. Okoskodásai azonban szárazak, inkább az észhez szólók.

A kinyomatás szempontjából éppen ilyen sors jutott osztályrészül Árkosi (Géléi) Benedek a deézsi egyezkedés után 1650—1661.- 62 -