Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)

Dávid Ferenc halálától a deézsi egyezkedésig

Kinek való a mosogatás? Az olyan pogány embernek, aki Isten nélkül, Krisztus nélkül, a szövetség és a keresztényi gyülekezeteken kivül vagyon, hogy mikor a Krisztusban való hit által, a pogány fertelmességből Isten leikével megtisztul és megszenteltetik, ezt a belső tisztulást a külső mosódással megmutassa, mellyel magát minden utánna való maradékaival a pogányságnak minden undokságából kimosottnak mutatja és Isten népei köziben, a fiuságban és a Krisztus neve által szerzett testamentumban bébélyegeztet, hogy holtig tiszta életet követeljen.

A keresztem> ember gyermekét meg kell-e mosogatni? Nem kell: mert a gyermekek a pogányságból megtért régi atyáknak mosódásokban mosattak és szenteltettek meg. Mikor az olajfába beoltattanak, mi szükség azt megmosni, aki születésével hozza a szentséget: a szent gyökérnek szent ága. Sőt penitenciát sem tarthat, mert bűnt sem cselekedett: nemességben született, mi szükszég tehát a fiúnak Atyáról reá maradott címerét újonnan megszerezni és kiváltani, mikor semmi erőszak tőle el nem veheti.

A keresztény szülők gyermekeinek megkeresztelését tehát fölöslegesnek tartja. Az urvacsoravételt pedig igen fontosnak és szükségesnek tartja, mert szent Pál azt mondja, hogy annak a kenyérnek ételével és bornak megitalával, az Urnák halálát hirdetjük, addig, amig eljő. I. Kor. 11. 26. Az úrvacsorát pedig úgy kell venni, amint Írva vagyon. Mert ha abban valami változtatást teszünk, Istennek kedves dolgot nem cselekszünk, mint a zsidók az áldozatokban, ki ha különben szerette volna, különben parancsolta volna: főképpen azért, hogy megtiltotta, hogy az igéhez többet tegyünk, abból el ne vegyünk, abból se bal, se jobb kézre ki ne lépjünk, hanem valamint ő akarja és parancsolja, csak úgy cselekedjünk.

A fenti rövid ismertetés alapján megállapíthatjuk, hogy Thoroczkai is egésszen a Biblia nyomán halad, az apostoli hitformát elfogadja és fontosnak tartja. Ezen a munkán is látszik a gondolkozó ész ereje, mert minden előítélettől mentes, de azért a vallás mélységeibe elmerül, a hitről, bűnről, megigazulásról, válfságról, istenfiuságról oly mély felfogása van, amely a szerzőt a legkiválóbb elmék közé avatja. A Heidelbergi Káténak is látszik a hatása, midőn a megoltott fáról beszél, amelynek nem lehet rossz gyümölcse. Az ember származására, a bűnös eredetére vonatkozóan tisztázta a helyzetet a Kálvin teológiájával szemben, amely még az unitárius irodalomban nem volt eddig teljesen tisztázva.- 39 —