Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)

Dávid Ferenc halálától a deézsi egyezkedésig

nak utolsó idejük a veszedelemért, a pogányoknak első az engesztelésért. Isten kiönté áldását e világon minden pogány nemzetre, eltörölte a körülmetélkedésnek előjogait, mely a pogányoknak akadályul szolgált. Akik Istenhez térnek s a Jézus Krisztusban hisznek: Istennek szent népe és szerelmes fiai: Ez a szentség és fiuság nemcsak azokban marad, hanem kiterjed nemzedékről nemzedékre mindörökké.

így lettünk a mi régi atyáinknak hite által pogányokból keresztények, Istennek szent népe és fiai, az mely szentségben és fiuságban fogantatunk, születtünk és nevelkedtünk. Hogy minek utánna ők a hit által a szent gyökérbe beoltattak, a tőlük származandó ágakra is abban a szentségben csemetéznének, hogy Istennek gyümölcsöznének és ez által az örök életet elvehetnénk, melyet most az ifjúságnak jussával reménység alatt bírnak, kiket semmi az igaz szőlőtőből és a fiuságból ki nem vagdalhatna, hanem csak a gyümölcstelenség. Az üdvösségnek föfeltételei: a hitnek igazsága. A hit azt mondja: Higyj a Jézus Krisztusban. Higyj az egy Istenben, a mindenható Atyában. A törvény azt mondja: Tartsd meg a parancsolatokat.“

Ebből a sűrített tartalomból is látszik, hogy Thoroczkai a Dávid Ferenc irányának a hive, de a Dávid Ferenc eszméit még világosabban kifejti. Jézusnak semmiféle istenségéről nem beszél, nem is tagadja, ami az akkori körülményekből könnyen megérthető. A Szentlélek pedig az Atyától származó erő. Az eredendő bűn ellen határozott álláspontot foglal. Szerinte nem eredendő bűn, hanem eredendő igazság van, ez pedig abban áll, hogyha a gyökér szent, az ágak is szentek, aki a fiuságban születik, el nem kárhozik, ha szent életet él. Maga a jó cselekedet nem üdvözít senkit, hanem csak azokat, akik a fiuságban és a szentségben vannak. Azért, ha valaki a cselekedetnek igazságával üdvösséget akar nyerni, szükség, hogy a fiuságnak szövetségében legyen, ha abban nincsen, abba beálljon, pogányból keresztény legyen, mint Cornelius.

A keresztségre nézve Dávid Ferenc utolsó vallásával egy véleményen van. A keresztség, ahogy akkor nevezték, a mosogatás, a megtért szívnek és Istennel megbékélt pogány embernek a jele, amellyel megbélyegeztetik, mikor a pogányságból, hit által a kereszténységnek és az igazságnak vitézségére és szolgállatjára beáll a Krisztus Zászlaja alá.

— 38 -