Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)

Dávid Ferenc halálától a deézsi egyezkedésig

mindjárt a Synagogába mene és prédikálja a Jézust, hogy ez légyen az Isten fia. És utánna p;rongatja vala a zsidókat, akik Damaskusban laknak vala, bizonyítván, hogy szorongattatván a lélektől és tanúbizonyságot tészen vala a Sidóknak, hogy a Jézus legyen a Krisztus.

Az melyekből két dolgot hozhatunk ki. Egyiket, hogy a megkeresztelkedőktől semmi egyebet nem kívántak, hanem csak azt, hogy a Jézust hinnék Krisztusnak, Isten fiának lenni. A második, hogy hinni a Jézusban nem egyéb, hanem őtet Isten fiának, Messiásnak ismerni. Az mely Mártha szavából (|án. 11.) megbizonyosodik, kinek mikor Jézus azt mondotta volna, aki hiszen én bennem, ha meghal is él, ezt mondta volna: Hiszed-e ezt Mártha ? Ezt felelte: Hiszem Uram. Én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten fia, ki ez világra jöttél.

Hogy pedig Jézus igaz Messiás és Isten fia volt azt három kiváltképpen való tanukkal bizonyítom: I. Első volt az Atya Isten, mikor a keresztségnek idején azt mondta: Ez az én szerelmes fiam. Az melyet a hegyen ismét elő hozott, mikor Jézus elváltozott volna; ismét mikor halála jelen lévén, az égből szózat adatott, mint a mennydörgés Ján. 12. II. Második tanú volt ő maga a fiú, mikor bizonyítja, hogy ő legyen a Messiás és az ő tanubizonyságtétele igaz légyen Ján. 8. III. Ezt bizonyítja a Szentlélek, az mely az apostolokra kiöntetett. Mert Péter szent lelket vévén az ő első prédikációjában mond : Bizonnyal elhigyjétek Izraelnek minden háza, hogy úrrá és Krisztussá tette az Isten, ezt a Jézust, azt kit ti felfeszittettetek. És ezek amaz három égbeli tanuk, az kikről János I., Jak. 5. szól, az kiket egynek mond lenni, az tanubizonyságtételben, hogy a Jézus legyen a Krisztus.

Holott ezekből nyilván való, hogy a megkeresztelkedőktől azt kévánták, hogy Jézust vallanák Krisztusnak lenni és megmagyaráztatotí légyen, hogy három tanúnak vallásával bizonyitatott meg és annak felette, azon tanukról légyen itt az emlékezet: nem lehet kétséges, hogy a Krisztus mostan elönkbe vett igéiben ide nem nézett légyen és ugyan azon jelentette légyen tanitványainak is. Azért ez értelem szerint kell azokat az igéket érteni és magyarázni. Utolszor azt is itt meg kell jegyezni és gondolni, hogy azok az igék: (In nomine, nevében) csak a keresztségre kell-e érteni és venni, avagy arra is, a mi előtte vagyon, utánna is mindjárt következik. T. i.

— 33 —