Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)
Dávid Ferenc halálától a deézsi egyezkedésig
Azon igék, hogy hinni a Jézusban és hinni az ő nevében egyet jelentenek. De a korintusiak a Jézus nevében kereszteltettek meg s ők Jézust embernek tartották. „Én megengedem — igy folytatja tovább Enyedi, — hogy Pál Krisztusnak nagyobb méltóságot ad, hogy nem mint az apostoloknak, de azért abból nem következik, hogy azzal a Krisztus örök Istennek tétessék Mert a Krisztus nagyobb lehet az apostoloknál és kisebb az örök Istennél, az minthogy kisebb. És ez megbizonyitatik Pál beszédéből 1. Kor. 3. V. 21. Ezért senki emberekben ne dicsekedjék. Mert tiétek minden : akár Pál, akár Apollo, akár Cefas, akár e világ, akár élet, akár halál, akár jelen való, akár jövendő, tiétek minden, ti pedig a Krisztusé, a Krisztus pedig Istené. Ahol olyan gradust csinál Isten és a Krisztus között, az minemü vagyon a korinthusbeliek és a Krisztus között vagyon. De az apostolok és a korinthusbeliek szolgáknak mondják magukat: a korinthusbeliek a Krisztus tanítványai valának. A szolga pedig az Urnái a tanítvány a mesterénél kisebb, a Krisztus az Istennél kisebb... — Azt is mondják, hogy ők János keresztségében keresztelkedtek meg. Mely annyit láttatik tenni, mintha' ezt"[ mondták volna, Jánosban vagy János nevében keresztelkedtek meg. De soha senki olyan ostoba nem volt, hogy örök Istennek hitte volna azt lenni, aki keresztelt. Aztán olyan józanok voltak az apostolok az Írásban, főképpen Szent Pál, hogy soha semmit nem mondtanak, sem cselekedtek, a mellyel maguknak tulajdonították volna az Isten nevét és méltóságát. Melyet voltaképpen megmutat Pál, mikor néki isteni tiszteletet akarnának adni a lisztrabeliek. Ennek okáért megtetszik, hogy nem könnyen eshetett az keresztségből abba, hogy emberből Istent csináljanak, de könnyen eshetett abba tévelygésbe, hogy elhinnék a keresztelő felöl, hogy az a maga nevében keresztelt. Tehát valaki nevében keresztelni és örök Istent vallani, igen messze vannak egymástól.“ Még sokáig vitatkozik a külömböző ellenvéleményekkel, különösen Bésaval, mikor is igy fejezi be ide vonatkozó észrevételeit: „Akik megkeresztelkednek, semmit inkább nem mutogatnak és prédikálnak vala nagyobb szorgalmatossággal, mint azt: Hogy a Jézus legyen a Krisztus, az mint Szent Pál históriájából megtetszik, mert mikor megkeresztelkedett volna, azt mondja Szent Lukács, 32 -
