Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)

Dávid Ferenc halálától a deézsi egyezkedésig

egy előre elgondolt és föltételezett elvből indul kí, hogy azt ráfogja a Bibliára, hanem a szövegből indul ki s azt keresi, ami benne van. Hogy miként magyarázza az Írást, annak megismerésére vegyük elő azokat a tételeket, melyek a szentháromság szempontjából a legjobb bizonyítékoknak látszanak. A Thoroczkai fordításának 216. lapján, Máté evangéliumának 28. r. 19. v. igy magyarázza:

„Menyjetek el azért és tanítsatok minden nemzetségeket, megkeresztelvén őket, Atyának, Fiúnak és Szentiéleknek nevében.“

„Vannak oly emberek, akik ebből az írásból igy okoskodnak: Valakinek nevében megkeresztelkedünk, az egyedülvaló és igaz Isten. De az Atyának, Fiúnak és Szentiéleknek nevében keresztelkedtünk meg. Hát az Atya, Fiú és a Szentlélek az egyedül való és igaz Isten? Ennek a Syllogizmusnak első mondását igy bizonyítják és világosítják. A keresztség sacranientum, az mely régen jedzi vala a vitézlőknek esküvéseket, az mellyel az ő imperátoroknak való engedelmességre és hűségre kötelezik vala magokat. Ugyanazon dolog vagyon a vitézségben. Mert holott embernek élete, e földön vitézség légyen, erre az életre az kiadják magukat, esküvéssel kötelezik magukat, hogy az főimperatornak, az ki az egyedül való Isten, annak neve alatt akarnak vitézkedni és hívek lenni. Ez pedig lészen a keresztségben. Az syllogismusnak második mondását világosnak mondják lenni az Christus beszédéből.

De mi erre az argumentumra megfelelvén, azt mondjuk elsőbben, hogy a melyeket az első mondásoknak bizonyságára és megvilágositására hoznak, azokban semmi erősség nincsen. Mert a keresztség sehun a szentirásban sacramentumnak nem mondatik, hanem az ige az utolsó időben csúszott be a Teológiába, osztán azok is, akik a keresztséget sacramentumnak mondották, a sacramentum igéjét, más jegyzésbe vették, ezzel a dologgal egyebet is sokat neveztenek, az melyekben mindazáltal semmi esküvés és kötelezés nem volt. Mert az, aki utolsó olajjal megkenetik, avagy Úr vacsoráját eszi, az magát semmi esküvéssel nem kötelezi, mindazáltal, hogy a kenet és úrvacsora sacramentumnak mondatik.“

Tovább meg úgy folytatja, hogy ha ezen következtetés igaz volna, Mózest is egy igaz Istennek kellene tartani. Mert azt Írja az apostol 1. Kor. 10, 2, hogy a zsidók minyájan Mózesben keresztelkedtek meg. Eszerint tehát Mózest is örök Istennek kellene tekinteni.

— 31 —