Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)
Az unitárius reformáció föllépése
megjelent: „Az egész világgal való ellentétben az apostolok óta“ müvére a szelidlelkü és tudós Melanchton azt a megjegyzést tette, hogy a szerző akasztófát érdemelne, azt tanitotta, hogy csak két isteni személy van, az atya és a fiú; a fiú alsóbbrendű az atyánál s hogy a szentlélek nem isten, hanem isteni erő. A legnevezetesebb ujrakeresztelő atitrinatináriusoknak egyike Ioris Dávid, aki Flandriában vagy Hollandiában született 1501-ben. Sokat üldözték s ezért mint vándor apostol működött nemcsak Hollandiában, hanem a szomszédos országokban is. Németországban sok követője akadott, de az üldözések miatt átszökött Velencébe, ahol szent meggyőződéssel várta a Krisztus másodszori eljövetelét. Velencéből Bázelbe ment, ahol Ian van Brugge álnév alatt a református egyház tagjaként élt. Azonban egy furcsa véletlen folytán (az Igazi Ian van Brugge megkerült) fölfedezték s Bázel városa Ioris Dávidot könyveivel együtt megégette, a családját pedig arra kényszeritette, hogy tartson nyilvános bünbánatot. Még volt nehány kisebb jelentőségű ujrakeresztelő (Kautz Jákob, Bassen Conradin, Sottler Mihály), de ezeknek az unitárizmus kifejlődésére, mint általában az anabaptista mozgalomnak, ugyszólva csak közvetett hatásuk van. Jó helyen jártak, amidőn a Bibliában keresték a vallás javításra vezető utat s midőn lemondtak a negyedik század dogmáiról, de túl misztikusak voltak, szélsőséges társadalmi elveket hirdettek s ezért az unitárizmusra nem gyakorolhattak lényeges befolyást már csak azért sem, mert az üldözések teljesen megsemmisítették az általuk teremtett alakulatokat. Ez a mozgalom azonban két fontos kérdésben távol állott az unitárizmustól: nem ismerte t. i. a vallásban a józan biráló ész szerepét és a társadalom fejlődésére vonatkozó határozott álláspontját. Az unitárizmus a miszticizmussal és a forradalommal, anakhizmussal csak alkalmilag találkozott; ezek mindig távol állottak tőle. Ezen a téren egyik legnevezetesebb reformátorunk a spanyol származású Servét Mihály (1511—1553), akinek müvei nagy befolyást gyakoroltak az erdélyi unitárius hitjavitásra s aki vértanú halálával a legnagyobb hithősök közé emelkedett fel. Ez a sokoldalú lángelme, aki Coleridge szerint a lángokra bizta magát, szintén misztikus lélek volt. Neki Jézus, még pedig a történelmi Jézus volt minden, mindenekben, ő volt neki a legnagyobb tanitó mestere. Természetesen a történelmi Jézus másképpen jelent meg előtte, mint a 17 —
