Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)

A mai magyar unitárizmus

szeköttetés, együttműködés fonalát a vallásos szabadelvüség nagy alakjaival s ez ami erdélyi unitárizmusunkba uj szint, uj lelket, újabb elemeket öntött. Ennek az irányzatnak a sok lelkes hive mellett egy ellenzője is akadott egy különben lelkes és áldozatos unitárius fő emberben, Bedő Albertben, aki a 20-ik század elején is komoly kötelességének tartotta, hogy a deézsi egyezkedésben elfogadott alapokat teljesen megtartsuk s aki arra gondolt, hogy a régi elfogadott hitelvektől semmiben se térjünk el. Az unitárius szellem azonban a régi hitelveket nem tartja megváltozhatlanoknak, sőt erkölcsi kötelességének sem mondhatja azok minden pontjának betartását, mert azokat nem a benső meggyőződés és lelki szükség, hanem a körülményeknek parancsoló hatalma hozta létre. Mindazonáltal azokat is megbecsüljük, mert azok mellett őseink sokat szenvedtek, sokat imádkoztak, sokat küzdöttek és számunkra a szent örökséget, az unitárius vallást megmentették, az uj korba áthozták. Ezzel és hasonló gondolatokkal kapcsolatban nem egyszer felmerült az a kérdés, hogy az unitárius vallásnak van dogmája s ha van, mi annak a jelentősége ? Az unitárius vallás teljesen az egyén vallása-e ? Az utóbbi kérdéshez sokan csatlakoznak azon meggyőződés alapján, hogy az egyén vallása, amidőn a lélek levetkőz minden korlátozó, befolyásoló külső befolyást, unitárius lesz. Mások pedig minden gondolkozás és befolyás ellenére is a régi alapok tiszteletben tartásával, a régi igazságok átértékelésével tudják elképzelni egy modern egyház hivatását. Erről a kérdésről a lelkészkcrben 1912-ben vita volt.1 A vita hevében Józan Miklós a szabadelvű vallás egyik legnemesebb és legtehetségesebb harcosa rámutatott az unitárius püspökség disztermében egyházunk nagyjainak arcképeire s azt mondotta, ez az egyház nem a mi mai találmányunk, hanem azok hagyatéka, akik ott vannak a szent falakon. Igen, ami egyházunk épületébe, bele van épitve elődeink szive, vére, mint Déva várába Kőműves Kelemenné teste. Nekünk az erdélyi unitárizmus épülete drága kincs, hiszen a világon csak itt volt képes az unitárius eszme a 16. századtól mai napig megmaradni. A mi egyházunk is csak megállapított hitformák mellett maradhatott fenn s az egyháztörténelem azt bizonyítja, hogy a megállapított hitvallásra a történelmi fejlődés egy bizonyos fokán szükség van. Azonban el kell ismerni, hogy a dogma vagy hitvallás értékelésére nézve is lényeges 1 Kér. Magv. 1912.- 120 —