Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)
A mai magyar unitárizmus
külömbségek vannak. A régi felfogás szerint a hitvallás az igazságnak végső megállapítása, amelytől eltérni és amelyen változtatni nem lehet. A mi felfogásunk szerint pedig az igazságnak végső megállapítása nincsen, nem lehetséges. A hitvallások is csak időleges megállapításai a vallásos igazságoknak, eszményeknek és élményeknek. Minthogy minden ember kicsinyben átéli a fejlődés minden fokát, a hitvallásnak modernül való összefoglalása már csak azért is szükséges, mert ez adja meg az egyén társadalmi öntudatát. Újabb időben az unitárizmusnak két régi nemes elvét: a türelmet és szabadelyüséget meglehetős rossz árfolyam ítélik meg. Ez a felfogás minden nagy háború után valamilyen formában fölmerült. Mi meg vagyunk győződve, hogy aminek meg van a benső értéke, az a külső körülmények befolyásoló hatalma után is megmarad s megtalálja útját a szivekhez s diadalmaskodhatik az életben. A modern unitárius vallás magában foglalja mindazt, ami Jézus vallásának lényeges alkatrésze, az Istennel való szent együttlétet, az Isten iránti engedelmességet, Isten szent céljainak keresését, az élet tisztaságát, nemes fenköltségét és végtelenségét. Olyan eszmények, melyek mindenkor a legmagasabb értéket képviselik s amelyeket mélyíteni, szélesíteni egyike a legdicsőségesebb feladatoknak. Az unitárius szabadság ezek felé a nemes eszmények felé tör s a többi egyházak vallásos meggyőződését tisztelve s a maga számára is ugyanezt kérve, másokkal együtt keresi Isten országa megvalósithatásának lehetőségeit. Ez az erkölcsi szabadság és komoly felelősségérzet mindenkor uj munkára sarkal s azt a benső öntudatot adja meg követőinek, hogy jó utón járunk, mikor a nagy Mester követését tiiztük zászlónkra, mikor mindeneket megvizsgálva Jézust vezérünknek, prófétánknak, tanítónknak ismerjük s ez által érezzük Istennek atyai szeretetét, az etnbertestvériség magasztos érzését s úgy látjuk, hogy ezek a gondolatok benne vannak a régi unitárius hitelvekben, ahol világosan ki nem fejezhették a sorok között, s ma nem látszik lehetetlennek, hogy ezeken az alapokon tovább építsük anyaszentegyházunkat, egyházi életünket, hitelveinket, a jövőbe vetett bizodalmunkat. A szabadság a legdrágább kincs, a szabadelvüség az erkölcsi felelősséggel párosulva a legmagasabb vallásos szellemet létesíti. 121
