Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)
Az unitárius reformáció föllépése
Az unitárius reformáció föllépése A mai teológiai ismeretek mellett mindenki által elfogadott igazság, hogy az evangéliumnak és az első keresztény századok vallása egységhivő, unitárius volt. Ez az állítás nem vehető olyan értelemben, mintha az első századok világnézete, teológiai, bölcselmi felfogása teljesen azonos volna a mai unitárius vallás világnézetével, teológiájával vagy bölcseletével, hanem azt, hogy az ujtestamentumi, őskeresztény kor és a modern kor unitárius világfelfogásában az, amit a vallás magúénak nevezhetünk, egy és ugyanaz. Ez pedig nemcsak abban nyilvánul meg, hogy az Isten személyéről mit mondunk: egy-e vagy három, hanem abban, hogy a megváltást miképpen képzeljük el. A zsidó prófétai felfogás semmit sem tudott rettenetesebbnek képzelni el, mint a többistenhivés valamelyik formáját. Az újszövetség pedig szoros összefüggésben van az ószövetséggel s bár Pál apostol olyan gondolatot is vetett fel, amely a prófétai felfogással nem vág egybe (a bűnös eredet), mégis lényegében a megoszthatlan egységhitnek az apostola, noha az orthodoxia atyja, Szent Ágoston éppen az ő tanításaira alapítja azt a tant, amely annyira távol áll az unitárius gondolattól s amely a háromsághivő tannak ma is egyik legerősebb oszlopa. Amikor tehát a reformáció gondolata erőt nyert az emberi társadalomban, szükségképpen föl kellett lépnie az unitárius reformációnak is. A Luther s főképpen a Melanchton elméjében a reformáció kezdetén fölvetődött a szentháromság kérdése is, de a Luther felfogása szerint a Krisztus megváltói szerepe oly nagy volt, oly nélkülözhetetlen, hogy a Szent Ágoston tanát nemcsak nem nélkülözhette, hanem éppen megerősítette. Ez az eset állott fenn a Kálvin tanításaiban is. Semmi sem látszott természetesebbnek annál, minthogy a bűnbocsátó cédulák árulásával, a fölösleges és másra átruházható érdemek gondolatával szembe állítsák a rendkívül komor, a szív mélységeibe markoló tant az ember elesettségéről, végtelen romlottságáról, tehe— 14 —
