Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)
Az angol unitárizmus
miaí berendezését felégette, s neki is megszokott helyéröl, mint annak idején Socinus Faustusnak, menekülnie kellett. Londonba ment, ahol egy ideig Lindseyvel együtt működött, de, hogy a további üldözéseknek ne legyen kitéve, kivándorolt Amerikába, a szabadság paradicsomkertjébe, a hol az unitár izmusnak tovább is jó szolgálatokat tett. Priestley Amerikába távozása után a francia forradalomnak eszméi a világon mindenütt megtették hatásukat; 1813 ban Blasphemy Act eltörlése után az unitárius vallás Angliában gyönyörűen fejlődésnek indult. Ez a mozgalom azonban egészen más formát mutat, mint az erdélyi unitárius mozgalom. Ugyanis nem volt az állammal más összeköttetése, csak az, hogy az állam már nem akadályozta a működését, nem üldözte a híveket s azonkívül nem egyházi, hanem egyházközségi szervezetben alakult meg és fejlődött. 1825-ben minden függetlenségi törekvésük ellenére egységes szervezetet, „Az angol unitárius társulatot“ alakítottak, amely azonban megközelitően sem tudott olyan erős összekötő kapocs lenni, mint amilyen egységesítő erőt képvisel az erdélyi püspöki szervezet, nem is beszélve a katholicizmus egységesítő erejéről. Az angol unitárius egyház abban az időben már sokféle szellemi kincs birtokában volt. A reformáció után már lezajlott két század, Európa már megismerkedett a deizmus, aufklärung, racionalizmus, a francia enciklopédisták mozgalmával s a francia forradalom eszméivel. Ezek egészen uj világot teremtettek az emberek életében és gondolkozásában. S habár az angol unitárizmus is, mint az unitárizmus általában a Biblia teljes ihletésén és tekintélyén alapult s a racionálizmusnak egy bizonyos formájával találkozott össze, rövid, belől egy mély szellemi mozgalommá vált, amely az egész müveit világon elismerést vívott ki. Ez a mély szellemi mozgalom különösen a Martineau Jakab (1805—1900) életében nyert kifejezést, aki hosszas és áldásos életében az unitárizmus kifejlődésének valóságos megtestesítője volt. Priestley nyomán indult el, de fölhagy a Biblia szavaihoz való szolgai ragaszkodással, a racionalizmusnak bizonyos mértéke vesz erőt rajta, de a racionalizmus rideg világa nem elégíti ki, hanem mélyebben nyúl a kérdéshez s az ember erkölcsi és szellemi természetében találja meg az Istent, a vallást. Bizonyos mértékig a misticizmus hatja át lelkét s az angol unitárizmust. Az áriánizmussal, sociniánizmussal teljesen szakítanak s Jézust valóságos — 112 —
