Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)
Harmadik rész: Isten országának alapítójáról: a Krisztusról
85 fett. Az a gondolat, hogy ember önmagától nem mivelhet oly nagy dolgokat, mint Jézus miveit, annál inkább erőt vett a tanítványok lelkén, minél inkább érezték saját gyarlóságukat s minél inkább tapasztalták, hogy mily nehéz a roár megkezdett munkát tovább folytatni. Ennélfogva Jézusnak különös isteni erőt tulajdonítottak, a mit közönségesen úgy fejeztek ki, hogy benne a szent lélek munkálkodott. „Jézus pedig szent lélekkel teljes lévén, megtére a Jordántól.“ Máté. 4, 1. Majd ezzel se elégedtek meg, hanem származását is a szent léleknek tulajdonították. Máté. 1, 20. Mig végre három század múlva kimondatott a Jézus istensége, mi által ki lön emelve a közönséges emberek sorából és oly lénynyé alakíttatott, a melynél éppen az hiányzott, a mi őt egyedül teheti az emberiség erkölcsi példányképeül: az emberiség. Tagadhatatlan, hogy Jézusban az isteni erő, a szent lélek munkálkodott és pedig jóval nagyobb mértékben, mint bárkiben másban az emberek közül. Ez az isteni erő vagy szent lélek volt úgyszólván az ő alkotó eleme, mely őt erkölcsileg az Istenhez hasonlóvá, vele bizonyos tekintetben egygyé tette; de azért csak ember, ami testvérünk és barátunk marad ő mindörökké, kinek példáját követni s arra törekedni, hogy hozzá hasonlók legyünk, életünk legnemesebb feladata. 64. §. Jézus nevei. Jézusnak e nevezetén kívül, melyet születésével szülőitől nyert s Máté 1, 21. szerint annyit tesz, mint szabadító, még más nevei is vannak. Ilyenek a) Krisztus, mely az ö hivatalát jelenti s megfelel a zsidó Messiás szónak, a mi felkent királyt jelent. b) Emberfia. E nevezettel gyakran él maga Jézus is: „Az ember fiának nincsen holott fejét lehajtsa.“ Máté. 8, 20, „Eljött az embernek fia.“ Máté. 11, 19. stb., a mi azt mutatja, hogy ö maga elakarta oszlatni a véleményt, mintha ö a messiási várakozásoknak abban az értelemben kívánt volna megfelelni, mint a zsidók óhajtották volna. Ö nem akart egyéb-
