Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)

Harmadik rész: Isten országának alapítójáról: a Krisztusról

86

nek tartatni, mint embernek, embernek a szó legnemesebb értelmében,

c) Istenfia. E nevezettel szintén többször él Jézus s hogy aboz igényt tartott, nyilván van abból, hogy a midőn Simon Péter azt mondja. „Te vagy ama Krisztus, az élő Istennek fia,“ Jézus öt boldognak mondja. Máté. 16, 16. és 17. E nevezetet egyébaránt nem egyszer alkalmazták már az ó testamentumban az egész zsidó népre, különösen pedig annak királyaira s nem egyebet jelent, mint Isten különös kegyében álló ember. Jézus legméltóbban nevezhette magát Istenfiának, mert ö legelevenebben érezte, hogy az Isten neki Atyja s az ö akaratán meg kell nyugodnia. Azonban ezt a nevezetet nem tartotta magára nézve kiváltságoltnak, sőt azon munkált, hogy az embereket általában Istenfiaivá tegye, vagyis, hogy ezek mindnyájan érezzék az Isten atyaságát. Jézus nem mondja Istent csak Atyámnak, hanem Mi Atyánknak.

A különbség csak az, hogy ő Istennek egyszülött, jobban mondva elsöszülött fia, a mi azt teszi, hogy ö ismerte fel legelőbb az Istent mint Atyát, a miből szükségképpen következik, hogy ö a mi közbenjárónk Isten és emberek között; azaz: ö ismertette meg velünk is azt a viszonyt, a mely van Isten és emberek között. Ezért nevezik aztán Jézust még közbenjárónak, utolsó Ádámnak, második embernek, pásztornak, főpapnak, Urnák stb.

Jézust közönségesen az ó testamentumban megígért Messiásnak tartjuk.

Igaz ugyan, hogy Jézus nem felelt meg azoknak a várakozásoknak, a melyeket különösen a zsidónép egy Messiáshoz kötött, ettől várván az idegen hatalom alóli felszabadíttatását és Zsidóország helyreállítását; mindazáltal már közöttük is találkoztak, a kik az ő messiásságát nem vonták kétségbe; igy például Simon Péter ez értelemben nyilatkozik, midőn