Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)
Második rész: Isten országának polgáráról: az emberről
64 hogy azok közül egyikbe vagy másikba, előbb vagy utóbb bele ne essék. Még a legjobbak sem tudnak mindig és mindenben eleget tenni kötelességeiknek, mennyivel inkább ki vannak tétetve a rósz hajlam csábíttatásának azok, a kiknél a jó nevelés is hiányzik s oly társaságban kénytelenek élni, a mely bűnös érzelmektől meg van vesztegetve. Innen a bűn általánossága az emberek között, a minek kifejezést ad a szent iró is, midőn azt mondja: „Ha azt mondjuk, hogy bűn mi bennünk nincs, magunkat megcsaljuk és igazság nincsen mi bennünk.“ 1. Jan. 1, 8. A bűn az ember személyes cselekedete lévén: következik, hogy valamig az ember cselekedete bétudás alá nem jő, addig bűnös sem lehet. Továbbá, hogy a más bűne senkire át nem száll. Nem azért vagyunk mi bűnösök, hogy ős szülőink vétkeztek, hanem azért, hogy mi is vétkezünk. Tehát eredendő bűn nincs. Tagadhatatlan, hogy a szülők vétke könnyen elragad a gyermekekre is, mert az ember példák után indul; de azért nem egy eset van, midőn bűnös szülőknek erényes gyermekei s megfordítva erényes szülőknek bűnös gyermekei vannak. „Mindenki az ő tulajdon Urának áll vagy esik.“ Rém. 14, 4. 51. §. A bűn következései. A bűnnek szomorú következményei vannak mind testi, mind lelki életünkre nézve. A bűn elszakít Istentől, a mennyiben szeretet és tisztelet helyett félelemmel és rettegéssel tölt el iránta; feldúlja azt a nyugodt lelkiismeretet, mely legfőbb java az embernek az életben; gyakran külsőleg is szerencsétlenekké tesz; bensöleg pedig mindig boldogtalanságot szül; igen sokszor testünknek is ártalmára van; lelkünkre nézve pedig örökké veszélyes: mert szenvedélyeink rabszolgáivá tesz s lépésröl-lépésre sülyesztve minket, erkölcsi halálba vezet.
