Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)
Második rész: Isten országának polgáráról: az emberről
63 ban két osztályba sorozhatjuk, u. m. az érzékiségi és az önzési bűnök osztályába. Amazokhoz tartoznak azok a bűnök, melyek a testi indulatoknak és szenvedélynek szülöttei, mint az élv- és vagyonhajhászat minden neme s ebből származó bűnök. Ezek a hideg ész számításain alapulnak s kevélységben, nagyravágyásban, álszenteskedésben s más ezekhez hasonló bűnökben nyilatkoznak. Felosztják továbbá a bűnöket Isten enmagunk és embertársaink elleni bűnökre; cselekedeti és mulasztási bűnökre ; szándékos vagy gonoszsági és nem szándékos vagy gyengeségi bűnökre ; ez utóbbiakhoz tartoznak a tudatlanságból származó bűnök is. Felszokták osztani a bűnöket még kisebb és nagyobb bűnökre is, jóllehet egy bűnt sem lehet kicsinynek nevezni, mert Írva van: „Valaki az egész törvényt megtartja, vétkezendik pedig egy dologban, az egész törvénynek megrontásában bűnös.“ Jak. 2, 10. A szent irás legnagyobb bűnnek a szent lélek elleni bűnt tartja, melyet a farizeusok követtek el, midőn azt állították, hogy a Jézus Krisztus nem isteni segedelemmel, hanem a rósz lélek erejével munkált e földön; minélfogva a szent lélek elleni bűn a szív teljes megrómlottságát mutatja. A bűn megítélésére nem az eredmény, nem a tömeg véleménye, nem is a polgári hatóság által kiszabott büntetés adja a mértéket, hanem a szív gonoszsága. Ha valakinek bűnös szándéka és cselekedete aránylag kevés roszat eredményez, az azért nem kisebb. A közvélemény igén sokszor elitéli az ártatlant s a bűnöst megkoszorúzza. A törvény szigorát nem egy bűnös kikerüli, de azért magát erényesnek nem tarthatja. 50. §. A bűn általánossága. Tekintve a bűnök számtalan nemeit, könnyű átlátni, hogy az embernek lehetetlen kikerülni, hogy
