Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)

Második rész: Isten országának polgáráról: az emberről

61

mind magunk, mind embertársaink és mind Isten iránti kötelességeinknek eleget tegyünk.

„Kérem, hogy a ti szerelmetek még jobban-jobban bővölködjék az ismeretben és minden értelemben, hogy megítélhessétek, a melyek különböznek az igaztól, hogy legyetek tiszták és botlás nélkül való futással siethessetek mind a Krisztusnak napjáig.“ Fii. 1, 9. és 10. 1

MÁSODIK FEJEZET.

Az ember gyarlóságáról.

47. §. A roszra való hajlandóság.

Isten az embert nem puszta géppé, hanem szabad valósággá teremtvén, helyet adott keblében a roszra való hajlandóságnak is, mely igen könnyen elcsábítja, s a helyett, hogy rendeltetésének megfelelni igyekeznék, gyakran éppen ellenkező irányt követ azzal. így homályosítja el az ember magán Istennek képét, igy lesz bűnössé, a mint az apostol is mondja: „Minden ember kisértetik, mikor az ö tulajdon kívánságától elvonattatik és megcsalattatik. Annakutánna a kívánság, minekutánna fogadott, szüli a bűnt; a bűn pedig minekutánna véghez menjen, nemz halált.“ Jak, 1, 14. és 15.

A roszra való hajlandóság már az első pár emberben nyilatkozott, midőn az Isten parancsolatja ellenére megették a tiltott fának gyümölcsét. A szent írásnak eme költői elbeszélése, melyet Mózes próféta 1-ső könyve második részében találunk s a melyet közönségesen bűnesetnek neveznek, a leghívebb leírása annak, hogy miként szokott megtörténni az ember elcsábittatása saját rósz hajlamai és indulatai által, ügy, hogy az első pár ember itt előadott esetében, kiki saját történetét felismerheti.