Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)
Első rész: Isten országának Uráról: az Istenről
50 fr akaratja nélkül. Nektek pedig fejeiteknek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért, ti sok verebecskéknél drágábbak vagytok.“ Máté. 10, 29—31. A világ-igazgatásról vagy a gondviselésről szóló tan egyike a legfontosabbaknak a keresztény vallásban s éppen ezért a legkönnyebben is támaszthat téveszméket. Megesik ez főleg akkor, ha a világ-igazgatás fogalmát éppen abban az értelemben terjesztjük ki az érző és élő valóságokra, különösen az emberre, mint az öntudat nélküli természetre. Valamint a csillagok Isten akaratja szerint forognak: ugv az embernek is Isten akaratját kell követni. De azon törvények között, melyeket Isten az öntudatlan természet eleibe szabott és azon törvények között, melyeket az ember keblébe irt, végtelen nagy különbség van. A természet-törvény feltétlen engedelmességet kíván, az erkölcsi törvény teljesítése az ember szabad akaratjára van bízva. És ezt nem szabad szem elől eltéveszteni, különben Isten könnyen a bűn okává válhatnék. Az isteni igazgatás tehát nem zárja ki az emberek részéről a gonosz cselekedeteket és éppen abban tűnik ki még inkább az isteni gondviselés fontossága, hogy a mit az emberek szabad akaratuknál fogva hibáznak. Isten azt is jóvá tudja tenni, a gonosz cselekedeteknek is elfordítja szomorú következéseit, midőn a keserűből is édest hoz ki, a minek egyik legszebb példája a József története. Ha már nincs a világon sem oly nagy, sem oly csekély dolog, a mire Isten gondot ne viselne : ki kell annak terjednie a mi életünkre, egészségünkre, előmenetelünkre, ki kell annak terjednie halálunkra is. A mire nézve ismét jegyezzük meg, hogy bár Isten akaratja nélkül egy hajszál sem eshetik le fejünkről, mindazáltal életünk megrövidítésére vigyázatlanság, mértékletesség stb. által mi is sokképen béfolybatunk. Itt se felejtsük el tehát, hogy Isten gondviselése nem ment fel minket a munkásság, az óvatosság és iparkodás alól s csak ha mi megtettük azt, a mi hatalmunkban áll, akkor mondhatjuk el nyugodtan a Zsoltár Íróval : „Hagyjad az Urra a te utadat és bízzál ő benne és ő megcselekszi.“ Zsolt. 3í, 5.
