Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)
Első rész: Isten országának Uráról: az Istenről
40 pogány bölcselem mind nagyobb tért kezdett nyerni a keresztény egyházban, nevezetesen a niceai zsinaton 325-ben és a konstantinápolyin 381-ben megalakult egy sajátságos tan, a szentháromság tana. E tan, mely mondhatni a legközelebbi időkig a keresztény hit nélkülözhetetlen feltételének tartatott, megérdemli, hogy azzal bővebben megismerkedjünk. A szentháromság tana szerint Isten lényegileg ugyan egy, de három személyü, t. i. Atya, fiú. szt. lélek Isten. A kik e tant vallják, támaszkodnak részint az ó, részint az uj szövetség némely helyeire. Nevezetesen az ó testamentumból felhozzák azokat a helyeket, a melyekben 1- ször Isten a többes számban említtetik; de ez csak az Isten iránt viseltető tiszteletnek nyilatkozata. 2- szor. a bol Isten maga felől szintén többes számban szól, pl. : * Monda Isten, teremtsünk embert a mi ábrázatunkra.“ 1. Móz. 3, 22. Eltekintve attól, hogy Istent szólani ember még nem hallotta, ez a kifejezésmód ma a legközönségesebb. 3- szor, a hol Jehova meg van különböztetve a Jehovától, mint: „a Jehova bocsátott Sodomára és Gomorára kénköves tüzet a Jehovától az égből.“ 1. Móz. 19, 24. Önként érthető, hogy itt a Jehova szó egyszer visszahozó névmás helyett áll. 4- szer, a hol az istenségben valami hármas emlittetik, pl. „Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes a menny és föld äz ő dicsőségével “ Esai. 6, 3. a mi szintén nem egyéb, mint főfoka az isteni szentségnek. Éppen ily könnyen megoldhatók azok az érvek is, melyek a szentháromság mellett az uj szövetségből hozatnak fel, a melyek között a legnevezetesebb ez: „Elmenvén, tanítsatok minden népeket, megkeresztelvén őket Atyának, fiúnak és szt. léleknek nevében.“ Máté. 28, 19. Ha nem volna kimutatva az, hogy ez a hely később csúszott bé a Máté evangéliumába s az apostolok eleinte csupán a Jézus nevében, jobban mondva, nevére kereszteltek, még akkor sem lehetne abból a szentháromságot helyesen következtetni; mert a mi az Írásban egymás mellett áll, az nem lehet egymással szükségképpen egyenlő, annyival kevésbé lehet három külön személy egy lény. Mi azért imádásunkat nem osztjuk meg több egyenlő isteni személy között, hanem egész szivünkből határozzuk azt csak egyben : azon Atyában, kitől mindenek vagyunk s
