Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)
Első rész: Isten országának Uráról: az Istenről
34 „Mely nagyok a te cselekedeteid Uram, mindeneket bölcsen teremtettél; bétölt a föld a te gazdagságiddal.“ Zsolt. 104, 24. Az Isten léteiének a világban tapasztalható rend és czélosság szemléletéből vont bizonyítékát physico-theologiai és teleológiai bizonyítéknak nevezik; (<pust? = természet ; váló? = czél), mivel az első szerint á természetben mutatkozó rend, a második szerint a világ bérendezésének czélszerüsége szolgál az Isten létele bébizonyításának alapul. Ezen bizonyíték csak kiegészítése a világtani bizonyítéknak s már a keresztények előtti bölcselkedők, mint Plato, Aristoteles, Cicero s mások használták. 23. §. Az Isten léteiének bébizonyítása a lények különböző nemeinek szemléletéből. Ha csak lakhelyünket, a földet tekintjük is, ezer meg ezer élő lény ötlik szemeink elé, a melyek nemcsak formájokra, hanem kifejlödésökre és tökéletességökre nézve is különböznek egymástól. Gondoljuk el már most a világegyetemben levő lények megszámlálhatatlan nemeit s tegyük fel, a mit fel is kell tennünk, hogy az embernél jóval tökéletesebb lények is lehetnek; ez utón végre egy legtökéletesebb lény eszméjére jutunk. S a legtökéietesebb lény eszméje csakugyan meg is van az ember leikébe ; úgy de a tökéletességhez tartozik a lét valósága is, minélfogva a legtökéletesebb lénynek vagy Istennek nemcsak a gondolatban, hanem a valóságban is meg kell lenni. „Kicsoda hasonlatos a mi Urunkhoz, Istenünkhöz, ki a magasságban lakozik.“ Zsolt. 113, 5. Az Isten léteiének a legtökéletesebb lény eszméjéből vonl bizonyítékát lénytani vagy ontológiai bizonyítéknak nevezik. 24 §. Az Isten léteiének bébizonyítása a keblünkben levő erkölcsi érzés szemléletéből. A tapasztalás azt mutatja, hogy az ember a jó és igaz mellett gyakran még akkor is állhatatos tud
