Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)
Első rész: Isten országának Uráról: az Istenről
35 lenni, a mikor az küzdelemmel és szenvedéssel jár ; ezt kivánja a keblébe oltott erkölcsi érzés, mely a jót feltétlenül követeli és parancsolja. Ha már ezt az erkölcsi érzést vagy a mint másként nevezik, erkölcsi törvényt önmaga az ember véste volna bé szive táblájára, akkor azt kénye és kedve szerint meg is változtathatná, vagy egészen meg is semmisíthetné. De mivel ez nem történhetik meg, mivel a jó és igaz mindig jónak és igaznak marad, a mely mellett, ha kell, küzdeni is készek vagyunk; mivel nem mi kormányozzuk a lelkiismeretet, hanem a lelkiismeret gyakorol felettünk uralmat; következik, hogy lenni kell egy magasabb, egy szentebb törvényhozónak, kitől az erkölcsiségre való rendeltetésünk származik, más szókkal, lenni kell Istennek. „Mert mivelhogy-a pogányok, kiknek Írott törvények ■nincsen, természet szerint a törvényhez illendő cselekedeteket cselekesznek, azok noha nekik törvények nincsen, mindazáltal ő magok magoknak törvények. Úgymint kik megjelentik, hogy a törvénynek cselekedete az ő szivökbe beíratott, kiknek lelkiismeretűk és az ő gondolatjok, melyek egymást vádolják vagy mentik, egyetemben bizonyságot tészen.“ Róm. 2, 14. és 15. A lelkiismeret mi bennünk az Isten szava ; ezt elaltatni, félrevezetni lehet, de megsemmisítni nem. A ki roszszat cselekszik, mindig tudja azt. 25. §. Az Isten léteiének bébizonyítása a történelemből. A történelem bizonyítása szerint a legrégibb népek s ezeknek bölcsei megegyeztek abban, hogy van valamely felsőbb, az emberi erőt felülhaladó erő s az Istennek hivése mondhatni az emberiség közkincse; méltán következtethetjük tehát, hogy a mit az emberiség ily általánosan hiszen s a szellemi fejlődés minden változásai között lényegében változatlanul megtart, az nem lehet éppen tévedés, annak 3*
