Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)
Bevezetés
vágyat öntsön s azt valósulni segítse; e végre különböző eszközöket használ, nevezetesen világosít, oktat, fenyeget és vigasztal. A szent írás világosít: mert megmondja, hogy mi az Isten, mi az ember, mi viszony van Isten és ember között; melyek a mi kötelességeink ; honnan jöttünk, hová menyünk és mi sors vár reánk az élet után. A szent Írás oktat: még pedig a jó tanító modorában, ahol kell szelíden, ahol szükség van rá, egész komolysággal. Minden személyválogatás nélkül megmondja kinek-kinek hibáját s mig a bűntől visszariaszt, a jóra folytonosan buzdít, úgy hogy a bibliát méltán tartják az emberiség legjobb nevelőjének. A szent irás fenyeget: azaz felmutatja a bűn szomorú következéseit a jelenben és a jövőben s mig az istenes élet örömét egyes példákban élőnkbe adja, másfelől hasonló példákban megismerteti velünk azt a nyomort, ami a gonoszságból származik. A szent irás végre vigasztal: vagyis az élet szenvedései és kisértései között bátorságot csepegtet szivünkbe s Istenre mutatva, nem hagy soha elcsüggedni és kétségbeesni. „Az Istennek beszéde élő és ható, sőt hathatóbb minden kétélű fegyvernél; és elhat az akaratnak és az elmének, a tagoknak egybekötöztetésöknek és a velőknek oszlásokig; és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.“ Zsid. 4, 12. „A teljes irás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, a fenyítékre, mely igazságban vagyon. Hogy tökéletes legyen az isten embere, minden jó cselekedetre tökéletesen felkészített.“ 2. Tim. 3, 16, és 17. „Amelyek régen megírattak, a mi tanúságunkra Írattak meg, hogy a békességes tűrés által és az írásoknak vigasztalások által reménységünk legyen.“ Róm. 15, 4. 16. §. A szent irás becse. A minek oly fontos czélja van, mint a szent írásnak, annak becse is nagy. A szent irás becsét mutatja az a tisztelet, melyben azt az emberek eleitől fogva részesítették, az a gond, melyet iránta tanúsítottak, az az igyekezet, mely szerint azt minden nép saját
