Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)
Negyedik rész: Isten országának megvalósulásáról: az egyházról
114 ban a keresztény szülők gyermekei is keresztények lévén, a keresztelés tulajdonképpen nem elkülönítés más vallásoktól, csak külső béavatás a kér. egyházba s igy méltán meg lehet keresztelni a kisdedeket is, mint keresztény szülőknek keresztény gyermekeit, a mit Pál apostol igy fejez ki: „Ha a törzsök szent, az ágak is szentek.“ Sőt a gyermekek keresztelése által még alkalom nyílik arra, hogy a szülők és keresztszülők kötelességeikre emlékeztessenek s elevenebben érezzék a felelősséget, a melylyel gyermekeikért az egyháznak, az Istennek és a társadalomnak tartoznak. A mi a keresztelési formulát illeti, e tekintetben szintén nem ragaszkodtak a keresztények mindig oly szorosan Máté evang. 28-ik részének 19-ik verséhez, mely az újabb bírálatok szerint nem is származott egyenesen a Jézus szájából, hanem kereszteltek csak a Jézus nevébe, vagy helyesebben a Jézus nevére is, a miből nyilván van, hogy a keresztelési formulával a szentháromság tanát támogatni nem lehet. Végül voltak s ma is vannak, a kik a keresztelésben a viznek bünmosó erőt tulajdonítanak s úgy tekintik azt, mint az újjászületés feredőjét. A mire nézve jegyezzük meg, hogy a kisdedek lelke még ártatlan lévén, azoknak nincs is szükségük arra, hogy bűneiket a keresztvíz elmossa, de nem is tanítja azt sehol az evangélium Az idvességnek nem a keresztség, hanem inkább a hit lehet eszköze, a mire mutat az evangélium is eme tételben: „A ki hiend és megkeresztelkedik, idvezül, a ki nem hiend pedig, elkárhozik.“ Márk. 16, 16., s hogy keresztség nélkül is lehet idvezülni, bizonyos magának Jézusnak a gyermekekhez intézett eme szavaiból: „Ilyeneké az Istennek országa.“ Mark 10, 14., a kik abban az időben még nem voltak megkeresztelve. Innen sokan a keresztelést szükségtelennek is állítják, vagy legalább a gyermekek keresztelését nem helyeslik, azzal* indokolván ezen állításokat, hogy a keresztség kötelezettséget foglalván magába, a gyermeket akaratja ellenére semmire se lehet kötelezni. De ha ez az elv állana, úgy azt is lehetne mondani, hogy a gyermeket a tanulásra se lehet kötelezni és kényszeríteni. Azok, a kik a keresztségnek bünmosó erőt tulajdonítanak, veszélyesnek tartják, ha valaki kereszteletlenül hal el s ezért megengedik, hogy szükség esetében ne csak a pap, hanem más is megkeresztelje a gyermeket; a mi magában véve
