Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)
Negyedik rész: Isten országának megvalósulásáról: az egyházról
115 nem baj, annyival kevésbé bűn; de ha meggondoljuk, hogy a kereszteléssel intés és tanítás is van összekötve, hogy az bizonyos ünnepélyességet kíván, helyesebbnek kell tartanunk a papok keresztelését; sőt miután nem a keresztség kimaradása, hanem megvetése az, a mi tulajdonképpen hibául tudható fel Krisztus követőinek, mint az igehirdetést határozottan papi teendőnek kell elismernünk. A konfirmáczió, mint a keresztségnek, úgyszólván, kiegészítése, hasonlóképpen ünnepélyességgel szokott végrehajtani. Fődolog ebben a tanítás, miért azt igen korán nem helyes végrehajtani. Ekkor bocsáttatnak először úrvacsorához a keresztény növendékek. 80. §. Az úrvacsora, Az úrvacsora más néven urasztal, kenyérnek megtörése, hálaadásnak pohara, szeretet-vendégség vagy görögösen agape, a maga valódi jelentőségében felfogva, a legszentebb vallásos szertartás. Alapszik magának äz Ur Jézusnak rendeletén, ki Máté, Márk és Lukács evangélisták, nevezetesen pedig Pál apostol előadása szerint azon éjszakán, melyen elárultaték, a pascha vendégség bevégződése után vette a kenyeret és hálákat adván, megtörte azt és tanítványainak adta, ezt mondván: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.“ Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsoráit volna s a tanítványoknak rendre adván, igy szólott: „Igyatok ebből mindnyájan, ez az én vérem, mely ti érettetek kiontatik. Ezt cselekedj étek valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.“ (Máté. 26, 26—29. Márk. 14, 22—25. Luk. 22, 19. és 20. 1. Kor. 11, 23—26.) Az úri szent vacsora által tehát Jézusnak czélja volt az ö halálának emlékezetét követői előtt megörökíteni s igy eme szavak: „ez az én testem, ez az én vérem“ semmi esetre sem jelenthetnek egye-8*
