A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)
Első rész: A szövetség szerzőjéről vagyis az Istenről
55 menyeket nem kényszeríti, mert az az egyesek természetével megegyező; lásd fennebb a 10. §.-t. 25. §. IV. Isten segítségül-jövése a szabad teremtményekben nem valamely különleges, közvetlen és ellenállhatatlan befolyás az egyes cselekményekre, hanem a teremtményeknek Istentől engedett egyetemes s e vagy ama cselekményekre nézve közömbös tehetsége, vagyis cselekvő erélye, a végre, hogy az ok (t. i. az ember) önként készüljön és övezze föl magát a cselekvésre; máskép Isten lenne oka a bűnnek, mert közvetlen befolyást gyakorolva a bűnös cselekvésre, és pedig tudva és akarva, őmaga eszközölné azt. Ez pedig bekövetkezik, akár azt mondod, hogy ez a segiségül-j övés megelőzőleg és előre elhatározott befolyás, — mert valakit valamely cselekvésre előre úgy elrendelni, hogy ő magát attól visszatartani sem tudja, annyi mint a cselekvést ömagának végezni; — bekövetkezik akkor is, ha azt mondod, hogy a cselekmények számára létezés abban a perczben adatik meg, a melyben végbevitetnek; mert létezést adni valamely cselekvénynek annyi, mint azt valóban végezni s következésképen annak oka lenni. 26. §. Ezen szetirásbeli helyek — Filip. 1, 6; 2, 13; 1 Kor. 12, 6; Ef. 1, 11, — sem bizonyítják Istennek valamely előre-elhatározott segitségül-jövését, mely által ő a teremtményt erre vagy arra a munkára rendelné s az eredményt közvetlenül előállítaná. Mert mikor az Írás azt mondja, hogy Isten elkezdi a jó dolgot az ő igéje által, és elvégzi a lélek által és Ígéretei által s hogy munkálja bennünk az akarást és a végrehajtást •' az apostol két szélsőséggel kiván szembenézni, t. i., hogy senki se tulajdonítsa a saját állhatatosságát vagy az Isten kegyelmét is csupán a saját érdemének (Ef. 2, 8); de kétségbe se essék afölött, hogy erőtlensége miatt állhatatos lenni nem tud; mert Isten a maga részéről a szükségeseket mind megadja, de együttmunkálkodást kiván (Filip. 2, 12; 2 Pét. 1, 10). Az ördög is (Ef. 2, Ellenvetés. IV.
