A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)
Első rész: A szövetség szerzőjéről vagyis az Istenről
56 Mi a kormányzás ? Kétfelé Milyen az a bűnökre nézve? 2 szerint) munkálkodik az engedetlenség és kételkedés fiaiban, de mégsem tulajdonittatik egyszerűen neki az emberek vétke, mert csak azokban munkálkodhatik, kik vele egyeznek és együttmunkálnak. Az evangéliumi és kegyelmi ajándékokról is azt mondja az Írás (Ef. 1, 11; 1 Kor. 12, 6), hogy az Isten legszabadabb elhatározásából folytak. A munkák pedig (Ésa. 26, 12) ama munkákat jelentik, melyek Isten segélyével az Izraeliták közt történtek. 27. §. A kormányzás Istennek ama működése, mely szerint a teremtményeket és azok cselekedeteit a legbölcsebben igazítja és kormányozza bizonyos végczélokfelé, melyek előttünk gyakran rejtve vannak (Zsolt, 33: 13, 14; Péld. 21, 1; Ésa. 45: 6, 7; Jer. 17: 9, 10; Zsolt. 93: 3 -5; Jer. 10, 23; Péld. 16, 9; 20, 24). 28. §. A kormányzás vagy igazgatás kétféle. Egyik, a mennyiben az oktalan teremtményeket igazgatja, és a testeket mozgatja bizonyos természeti törvények szerint, a hová tartoznak az állati ösztönök is. Másik, a menynyiben az okos teremtményeket különleges törvények szerint igazgatja, kiváltképen pedig az emberek cselekedeteit a) a szabadságra vonatkozó törvények körülírása által; b) a törvények szentesítése által, vagyis az által, hogy Ígéretekkel és fenyegetésekkel, illetve jutalmakkal és Ígéretekkel az engedelmességre való készséget és elevenséget serkenti és támogatja. 29. §. A mi különösen a bűnöket illeti, Isten e tekintetben többfélekép foglalkozik, és pedig: vagy viegengedöleg (elnézéssel), — mert az ember sem hamarább, sem többet, sem tovább nem vétkezhetik, mint ahogy Isten engedi; de ez a megengedés nem a bűn tétlen szemlélését vagy ép helyeslését jelenti, mintha t. i. büntetlenül vétkezni szabad lenne, — hanem Isten megengedő és elnéző akaratát, mely szerint az ember a saját erőivel, ha akar, visszaélhet, de csakis a saját kárára; —- vagy irányítólag, és pedig a vétkező szándéka ellen (Ésa. 10: 5, 6, 7, 13, 14; 1 Móz. 50, 20); —
