A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)
Első rész: A szövetség szerzőjéről vagyis az Istenről
54 aére ? hogyan lenne bűn az emberölés, ha általa minden körülmények között az isteni végzés lenne végrehajtva? 20. §. A Jób. 14, 5, Zsolt. 39, 5-ik versek s más bibliai helyek az élet jövendő és pedig gyorsan bekövetkezhető végére czéloznak; de nem állítják, hogy a hely és idő minden körülményei közt s más tekintetben is a véghatár változhatatlanul meg van állapítva. 21. §. Mivel tehát mindnyájunkat az élet szeretete vonz, kötelességünk: az élet-rövidités okait megismerni és kikerülni, s az élet veszélyeztetésének magunkat — az örök végzés folytán megtartó isteni gondviselés czime és ürügye alatt — ki nem tenni. 22. §. Isten segitségül-jövése az a segedelem, melyet Isten a teremtményeknek a cselekvésre nyújt; mert a mi nem önmagától van, az önmagától nem is cselekedhetik. Erről megjegyzendő: I. Isten úgy jő segítségül, hogy a teremtmények cselekvése a teremtményeknek tulajdonittassék mint másodrendű okoknak; minthogy ezekben is megvan a cselekvés véges alapelve: lehetetlen, hogy ne a teremtményeknek, mint ténykedő okoknak tulajdonítsuk a cselekvést, milyenek pld. az isten-dicsérés, imádás stb., másfelől a csalás, lopás stb. 23. §. Ha pedig II. a teremtmények cselekvényei az Istennek, mint teljes oknak tulajdoníthatnának, akkor a teremtett okok csak henye és tétlen eszközök lennének (Esa. 26, 12). A másodrendű okok függnek ugyan az elsőtől nemcsak annyiban, hogy vannak s valamivé lesznek, hanem abban is, hogy munkálkodnak; mert ha Isten úgy akarja, a munkálkodó tehetséget elvonhatja, meggátolhatja, vagy másfelé irányíthatja; de azért mégse tulajdonítsuk Istennek ama dolgokat, melyek a teremtmények által történnek; inkább mondjuk azt, hogy a mivel csak a teremtmények birnak, mindazt az Istentől kapták, az ő akaratából veszítik el s e nélkül a saját tehetségeikkel sem élhetnek. 24. §. III. Isten segítségül jövése a szabad teremtt EUenvetés. Mi a segitségül-jövés ? Erről I. megjegyzés. II.