A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)

Első rész: A szövetség szerzőjéről vagyis az Istenről

32

Isten a bűnnek nem oka.

Ellenvetések.

8. §. Némely helyek ugyan — mint Ésa. 26, 12; 1 Sám. 16, 14; 2 Sám. 12: 11, 12; Péld. 16, 4 — a büntetésbeli roszról szólanak, de ez a büntetés természeti rosznak (Amós. 3, 6; Siralm. 3, 18; Ézsa. 45, 7.) szokott neveztetni s csak a szenvedőre nézve ilyen; mert az Isten bűnt bűnnel nem büntet.

9. §. A szentirás némely helyeiből ugyan első tekintetre úgy látszik, mintha Isten oka lenne a bűnnek; de ez csak látszat, és pedig vagy azért, mert Isten megengedi s rendkívüli eszközökkel a bűntől vissza nem szólít s akadályokat sem állít útjába (mint 2 Thess. 2, 10; 1 Kir. 22, 20-22; Ezék. 14: 5, 9, 10; Rom. 1: 24, 26, 28); de ez a megengedés jó és igazságos, mert utat nyit az erény és bűn, a jutalom és büntetés számára (Csel. 14, 15). Vagy azért látszik úgy, mert Isten jótéteményei, hosszutürése (mint Róm. 2:4,5.) s cselekedetei következtében, sőt a saját dolgaiknak szerencsés vagy szerencsétlen sikere folytán is az emberek a vétkezésre kínálkozó alkalmat megragadják (mint Ésa. 6: 9, 10; v. ö. Mát. 13, 14, és Ján. 12: 39, 40, ép igy Csel. 28: 25 28; igy Róm. 9, 18; 2 Móz. 7: 3,4, 13, 13; és 8, 15; szintigy 9: 14, 15. így 105, 25; Ésa. 53, 17); vagy csak az emberek hibájából véletlenül származó eredmény miatt, de nem úgy, mintha Isten azt végczélúl tűzte volna ki s önként állitotta volna elő (mint 1 Sám. 2, 25; 2 Thess. 2, 11; Ésa. 29, 10; Jer. 22: 7, 8); mert a szövegben a »hogy« kötőszócska nem mindig a czélt jelenti, hanem gyakran az eredményt vagy következményt és pedig a cselekvőnek lelkületén és indulatán kívül (mint Mát. 10: 34, 35; Róm. 1: 20, 24, 28; Luk. 14, 10; Róm. 5, 20; Mát. 5, 16; Ján. 9,39; 1 Kor. 11, 19; Zsolt. 50, 6). A zsidók is szokták mondani, hogy a jövendölések beteljesednek, valahányszor valamely oly dolog történt, melyre a jövendölések ráillettek (mint Mát. 2: 18, 23).

10. §, Mikor pedig azt olvassuk, hogy Isten elhatározta volt, hogy Krisztus halálra adassák (Csel. 2: 22,