A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)
Első rész: A szövetség szerzőjéről vagyis az Istenről
28 Ő az Úr Jézus Krisztus Istene és Atyja 18, 19), szentnek, erősnek (1 Sám. 2, 2), hatalmasnak, boldognak (l Tim. 6, 15), halhatatlannak (1 Tim. 6, i6). Ezzel nem ellenkezik az, hogy vannak mások is jók (Péld. 18, 22; Luk 6, 45), szentek ("Mát. 7, 6; Rom. 7, 12), erősek (1 Móz. 32, 28; Zsolt. 53, 5), hatalmasok (Csel. 8, 27; 2 Móz. 18, 2l), boldogok (Mát. 5: 3 — li). Az angyalok is halhatatlanok ugyan s mi is azok leszünk a feltámadás után (Luk. 20, 36), de az említett jelzők kitűnő értelemben véve a legfőbb Istenen kívül senkinek se tulajdoníthatók. 40. §. Ez az egy és legfőbb lény pedig az, a ki az Úr Jézus Krisztus Istenének és Atyjának neveztetik (Ján. 17, 3; 1 Kor. 8, 6; 15, 24; 2 Kor. 1: 2, 3; 11, 31; Éf. 1: 3, 17; 4, 5; 5, 20; Róm. 5, 10; 15, 6; Gál. 1, 3; Thess. 1: 3, 9, 10; 1 Ján 4, 10; Márk 13, 32; Ján. 20, 17; Mát 7, 21; 18, 19; 27, 46; Zsid. 1: 8, 9; Jel. 3, 12); ő az ég és főid teremtöje (Mát. 11, 25 — 26; Csel. 4: 24— 27); ő az Abrahám, Izsák és Jákob Istene (Mát. 22: 31, 32; Csel. 3, 13). 4L §. A szentirás szerint ugyan Isten a többes számban is szólott (1 Móz. 1, 26; 3, 22; 11: 5—7; Ézsa. 6, 8; Hózs. 12; 4, 5), ámde gyakran találunk többséget a szavakban, mikor magában a dologban többség nincsen, (mint Dán. 2, 36, összevetve a 24 verssel; Márk 4, 10; v. ö. Luk. 13, 18; Ján. 3, 11; Róm. 1, 5;' Zsid. 5, 11; 6: 3, 9, 11; 1 Kir. 22, 3; s igy az idézett helyeken is). 42. §. A háromnak (Ézsa. 6, 3; Mát. 28, 19) s egyúttal egynek (1 Ján. 5, 7; említése sem jelent Istenben sokaságot. Ézsaiásnál ugyanis az isteni szentségnek háromszori ismétlése — a zsidó nyelv szokása szerint — csak erőteljesen állítja és hirdeti, hogy Isten az ő Ítéleteiben kiváló mértékben dicsőítendő. (Hasonló ismétlés látható: Ezék. 21, 27; Jer. 22, 29; 7, 4). 43. §. A mi Máté 28, 19. versét illeti, — a mely dolgok ugyanazon rendbe soroztatnak: nem mindig s nem mindenekben egyeznek és ugyanazonosok (mint 2.
